55100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a paraffin sorba tartozó szénhidrogének dihalogén származékainak és ezekből kapott kaucsukhoz hasonló anyagoknak előállítására

ki, amelyek a következő strukturát tartal­mazzák : C C akkor ezeket annyi, vagy megközelítőleg annyi klórral kezeljük, amennyit a moleku­lába bevinni szándékozunk, amikor is meg­kapjuk a kivánt diklórvegyületeket. Némely esetben a leírt módon kapott diklórvegyületeket desztilláczió útján lehet elválasztani, amely esetekben ilyen módon végezzük az elválasztást, ha azonban az elválasztás kivihetetlen, akkor az alkalmas és nem alkalmas diklórvegyületeket együt­tesen alávetjük a következő kezelésnek. A paraffin-szénhydrogének diklórszárma­zékait, amelyeket például a fent leírt mó­don készítettünk, összehozzuk olyan reágens­sel, amely képes két molekula klórhydro­gént eltávolítani, ha olyan szénhydrogére­ket készítettünk, amelyek két etilén-csopor­tot tartalmaznak, mimellett azt találtuk, hogy az egész termék vagy annak egy része az etilént abban a kívánt kapcsolat­ban tartalmazza, ahogy azt előbb jeleztük (kettős kapcsolás). Gyakran kivihetetlen az így készített különböző vegyületeket desz­tilláció útján egymástól elválasztani, azt ta­láltuk azonban, hogy a célunknak meg nem felelő anyagok, tehát azok, melyek nem tartalmaznak kettős kapcsolást, könnyen el­választhatók, ha a keveréket olyan keze­lésnek vetjük alá, amely a kívánt testek­nek kaucsukhoz hasonló anyagokká való poliiuerizálását létesíti, amikor is a nem ki­vánt anyagok könnyen eltávolíthatók desz­tiliálás útján, vagy pedig a kaucsukhoz ha­sonló anyagot leválasztjuk olyan folyadék hozzáadása által, amelyben az olehatatlan, amely azonban a nem polimerizált testek­kel keveredik. Az alábbi példákkal megvilágosítjuk, hogy miképen foganatosítható a találmány a gya­korlatban, anélkül azonban, hogy a talál­mány ezen példákra szorítkoznék. 1. példa: 114 s. r. normális oktánba (C8 H1 8 ), ame­lyet előnyösen egyenlő térfogatú inert oldó­szerrel, például széntetrakloriddal fölhígí­tunk, fokozatosan bevezetünk 142 s. r. klórt. A reákció befejezése után a széntetra­klóridot ledesztilláljuk és a maradékot ada­gonként bevisszük meleg alkoholos kálilúg­oldatba. A keletkezett vegyületet most kb. tíz hétig érintkezésben hagyjuk fémnátrium­mal, amikor is azt találjuk, hogy a vegyü­let egy része kaucsukhoz hasonló anyaggá polimerizálódott, amelytől a változatlanul maradt anyag vákuumban való desztillálás­sal elválasztható. 2. példa: 83 s. r. izzó-amilalkoholt hidegen telitünk klórhydvogénnel és az oldathoz adunk 40 súlyrész kondentrált sósavat. Az elegyet azután nyomás alatt álló edényben két óra hosszat 130° C-nál hevítjük. A keletkezett amil-klóridból 100 súlyrészt klórral keze­lünk mindaddig, míg az elegy súlya kb. 140 súlyrész lesz, azután az elegyet vízbe öntjük, jól kimossuk, a sósavtól szódaol­dattal való mosással megszabadítjuk, klór­kálcium fölött" megszárítjuk és frakcio­nálva ledesztilláljuk. Azt a frakciót, amely 140—170° fölött desztillál, elkülönítjük és azután forró alkoholos kálilúggal és die­thielanilinnal vagy nátriumethilátnak alko­holos oldatával kezeljük úgy, kogy arány­lagosan két molekula sósav eltávolíttati'k. A 30—40° C-nál forró frakciót most kb. tíz hétig fémnátriummal hagyjuk érintkezés­ben, mikor is az anyag egy része kauc­sukhoz hasonló anyaggá polimerizálódott, amelytől a maradék vákuumban való desz­tillálásal elkülöníthető. 3. példa: 66 súlyrész trimethilethilént föloldunk egyenlő térfogatú jégecetben és az elegyet 10° C-nál klórhydrogénnel telítjük. Az ele­gyet azután kb. 12 óra hosszat állni hagy­juk és azután vízbe folyasztjuk, mikor is tertiar-amilklóridot kapunk. A további eljá­rás ugyanaz, mint a 2. példában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom