55064. lajstromszámú szabadalom • Berendezés szövőszékeken a vetülék fonalcsévék önműködő kicserélésére

A fonalőrző szerkezete a következő : A szövőszék melldorongjához a két furatú (33) támasz van erősítve, melynek furataiban a villatartó (34) rúd eltolható. Ezen rúdra van erősítve a (36) rúgó behatása alatt álló (35) tartó, melynek másik .vége a (33) támaszhoz fekszik (3. és 10. ábra). A (35) tartóhoz a (40) lemezrúgó van erősítve, melynek vége a (38) emelő agyában kiképezett mélyedésekbe csappanhat. A (38) emelő agyában annyi mélyedés van, mint amennyi ezen emelő fogainak száma és mint amennyi az emelő kilengési ívének megfelel. A (32) kilincs szabad vége a (30) emelő (31) végén lévő bevágáshoz képest (41) nyúlványa által van megtartva; a (41) nyúlvány a (40) rúgó által helyzetében biztosított (38) emelőhöz támaszkodik. A (33) támaszhoz a (42) csap van erősítve és a fonalőrző kalapácsjához 10. ábra) a (43) csap útján a (44) kilincs van csuklósan csatolva, mely kilincset a (45) rúgó (3, ábra) fölemelni törekszik. A kilincset a kalapácson előre meghatározott helyzetben a (46) Cdap rögzíti. A villatartó rúd szokásos tartóját a (47) szögemelő helyettesíti (3. és 10. ábra). A berendezéshez közönséges rendszerű csévetartó orsókat használunk, melyek azonban nagyobb átmérőjű gyűrűvel biró hengeres talpakkal vannak ellátva (1., 2., 6. és 7. ábra). A talp közepén köralakú mélyedés van kiképezve (6. ábra), mely a (22) támasz fölvételére szolgál. A vetélő a 2. és 7. ábrán látható, szokásos szerkezetű fogóval van ellátva, melynek a (48) lejtője van. A fogónak mindegyik karján egy-egy gyűrűs hornya van, mely az orsó gyűrűjének fölvételére szolgál, míg a fogó nyitott végén négy (49, 50) ütköző van elrendezve (2., 7., 8. és 9. ábra), melyek célját még ismertetni fogjuk. A (48) lejtőnek a fogóban való helyzete olyan, hogy végének a (18) orsó hátsó talpfölületétől való távolsága a (24) ujj vastagságával egyenlő (2. ábra). A vetélő továbbá a fonal önműködő befűzését eszközlő berendezést tartalmaz, | mely az (51) lejtőből áll; ezen lejtő ihajlása a fogó lejtőjének hajlásával ellentétes. A lejtő a vetélő tengelyére merőleges (52) nyúlványban folytatódik. Az (52) nyúlványnak a (48) lejtő csúcsától való távolsága a csévetartónak abban a helyzetben mért teljes hosszával egyenlő, melyben a (24) ujj a (22) támaszt elfödi (1. és 2. ábra). A berendezés működése a következő: Ha a vetülékfonal a fonalőrző előtt kifogy, a (34) rúd visszahuzatik. A (32) kilincs a (30) emelővel kapcsolódásba jut, a (26) tengely elforog, miközben a (27) emelőt fölemeli és a (28) láncot lazítja. Ekkor az (53) rúgó (2. ábra) hatása alatt a cséveszállító lesülyed addig, míg az általa tartott cséve a vetélőszekrény nyílásához ér. Mihelyt a cséveszállító forogni kezd, a (20) emelő a (2) csúszka (25) toldatának hatása alól fölszabadulván, a (21) rúgó hatása alatt a (18) orsó csúcsát megragadja és a csévét tengelyének irányában eltolja úgy, hogy a (22) támasz az orsó talpának mélyedésébe lép (6. ábra) és a cséve szilárdan rögzítve van. A csévetovábbítót a bordaládához erősített (54) toldat vezeti. Ha a vetélő a szekrénybe érkezett, két eset állhat be : 1. A vetélő a szekrény fenekét nem éri el. Ez esetben a vetélő a (ll1

) ujjal jut érintkezésbe és a cséveszállító lehajlik, majd, minthogy a szövőszék járása nem szűnt meg, ismét fölemelkedik anélkül, hogy a csévét elengedné; a fonalőrző ekkor újból működésbe jut, azonban az alább leírandó módon csakis a szövőszék megállítását végzi. 2. A vetélő oly helyzetet foglal el, hogy a bordaláda előrehaladása közben a (ll3

) ujj az (51) lejtőbe ütközik. A csévetartó a (8) tengelyen eltolódik és a (10) karral összekötött (55) ujj a (6) tengelyre erősített (56) ütköző alá jut (2. ábra). A cséveszállító ezáltal rögzíttetik. Ha a (ll1

) ujj vége az (51) lejtőt elhagyta, a (18) orsó talpa a 7. ábrán látható módon a kivetendő (57) orsó talpához ütközik és azt a fogó hornyából kiszabadítja. Ebben a pillanatban a (24) ujj