55047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémeknek érceikből való kiválasztására

kai érintkezik. A gázokat előnyösen a (D) pörkölőkemencéből vezetjük be és előbb lehűtjük. Ily módon cimkbiszulfit képződik, a biszulfitot oldat alakban tartalmazó cinkfolyadékot pedig az esetleg ólomtartalmú oldhatatlan csapadéktól, pl. a (B) oldó toronynyal összekötött (H) dekantáló vagy elválasztó berendezésben elválasztjuk. A cinktartalmu folyadékot a (J) vezetéken át elvezetjük és ezután a pörkölőkemencéből fejlődő magas hőfokú gázok hatása alá vetjük. Ezen célból a folyadékot az (E) toronyban elrendezett csurgatókon csöpögtetjük át; az (E) toronyban a pörkölőkemencéből az (F) vezeték által bevezetett magas hőfokú gázok fölfelé áramlanak. Az (E) torony még alkalmas módon, pl. a toronyban keringő gőz vagy hevített gázok által is fűthető; ez oly esetben szükséges, ha a pörkölőkemence gázaiban levő hőmennyiség nem elég a lecsapató eljáráshoz. A fűtés még az oldat hevítése által is elősegíthető. A magas hőfokú gázok a kénessav fölöslegét az oldatból kihajtják és a biszulfitot monoszulfittá alakítják át; a monoszulfit összegyűjthető és kalcináló kemencében kezelhétó. Előnyösnek mutatkozott az oldó és a lecsapató torony között ventilátornak alkalmazása, melynek segítségével a lecsapató toronyban a légköri nyomásnál kisebb nyomást, az oldó toronyban pedig nagyobb nyomást tarthatunk fönn. A biszulfitnak monoszulfittá való átalakítása közben a magas hőfokú kemencegázok lehűlnek, a biszulflt oldatból fejlődő kénessav pedig kemencegázokat telíti; ezek azután (megközelítően a külső hőmérsékletre) lehűlt állapotban a kiválasztó toronyba jutnak, ahol újabb mennyiségű érc- és vízkeverék kezelésére használhatók. Az oldó toronyban fölszálló gázok sebességének lehetőleg kicsinek kell lenni és pedig a cink föloldására szükséges gáztérfogatnak megfelelően. Ez a sebesség körülbelül 0, 09—0, 12 m. lehet másodpercenként. A leírt eljárás lényegesebb előnyei a következők": A gázokat, mielőtt a kiválasztásra használnók, mindig le kell hűteni; azon hőmennyiséget, mely ennek folytán eddig kárba veszett, a jelen eljárásnál a cinkbiszulfitnak monoszulfittá való átalakítására használjuk fel. A kemencegázok kénsavval telíttetnek, ami a kiválasztást rendkívül nagy mértékben megkönnyíti. Ezenkívül kénessavban szegényebb gázok is alkalmazhatók, valamint oly ércek is kezelhetők, melyek eredetileg nem tartalmaznak elég ként. A leírt eljárásnál cink kezelését vettük alapul, azonban természetes, hogy a réz teljesen ugyanoly eljárás szerint választható ki érceiből. A rézszulfitoldat kezelésének eredménye azonban oldhatatlan rézszulfit vegyületből álló csapadék. A találmány hatáskörébe tartozik egyéb rézérceknek, pl. malachitércnek (rézkarbonát) vagy rézsalaknak kezelése is; a ként nem tartalmazó ily anyagok őrlés után közvetlenül a tornyokba adagolandók, a pörkölőkemence kénessavgázainak fejlesztésére szükséges kén vagy szulfit pedig más forrásokból állítható elő, pl. oly ércek pörkölése által, melyeket pörkölés után nem kell ezen különös kiválasztási eljárás alá vetni. A leírt foganatosítási mód természetesen a találmány keretén belül sokféleképen változtatható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás fémeknek, különösen cinknek vagy réznek érceiből való kiválasztására, azáltal jellemezve, hogy a pörkölőkemence lehűtött gázainak a pörkölt ércnek vízzel való keverékére gyakorolt behatása által kapott fémsóoldatot a pörkölőkemence le nem hűtött, magas hőfokú gázainak hatása alá vetjük és az oldatból ezáltal a fémsót lecsapatjuk, egyúttal pedig a pörkölt érc és víz keverékének kezelésére alkalmas lehűtött gázt kapunk. 2. Az 1. igényben védett eljárás változata, azáltal jellemezve, hogy pörkölt érc és víz keverékét hűtött (pörkölőkemencéből) származó) kénessavgáz hatása alá vetjük, az ily módon képezett szulfitoldatot