54986. lajstromszámú szabadalom • Elzáróberendezés fölülvilágítóablakokhoz

alkalmazva. Ennek fölső oldalán (8) ütközője van, melyre a (4) rúgó szabad vége hat úgy, hogy a (7) záróhorgot a (4) rúgó lenyomja. A (3) emelő másik karja derék- :, szög alatt meg van hajlítva, a tokfödél^ •(81

) kivágásán ugyancsak kifelé nyúlik és végén a (9) csigát viseli. Az ablakszárnyon (10) zárólemez van alkalmazva (5. és 6. ábra), melynek fölfelé nyúló (11) toldatához a <(9) csiga fölött futó és az ablak mellett lefüggő (12) zsinór van kapcsolva. Ha az ablak zárt állapotánál a (1É) zsinórt meghúzzuk, a kétkárú (3) emelő a (2) •csap körül elfordul és a (9) csiga a (10) záró lemez (11) toldatára fekszik, az ablakszárnyat pedig az ablaktokról leszorítja <1. pontozva a 3. ábrán). Mikor a (3) emelő kileng, az (5) csap körül forgatható (7) záróhorog is elmozdul oldalirányban, emez oldalirányú elmozdulása közben a (4) rúgó által a zárólemezre szorított (7) záróhorog a zárólemez (17) ütközője (3. ábra) és a kifelé emelkedő (13) lejtős fölület fölött elcsúszik és végül a ferde (14) él mögé •csappan. Az ablak most már nyitott. Ha már most a (12) zsinórt eleresztjük, a (4) rúgó a (3) emelőt a nyugalmi állásába nyomja vissza. Ekkor a (7) záróhorog a (14) •élre fekszik és az ablakot az ablaktokról annyira leszorítja, hogy az a saját súlyának hatása alatt teljesen kinyílik. Az ablak nyitását tehát a szóban lévő •elzárás a (12) zsinór meghúzásánál kezdetben annak következtében végzi, hogy az ablakot a tokról leszorítja később pedig az ablak saját súlyának hatása alatt megy végbe. A (4) rúgó nyomása következtében a (3) «melő annyira elfordul, hogy a (7) záróhorog az (l1

) tok födőlemez (15) nyugaszába -csappan be (4. ábra). Az ablak elzárását ugyancsak a (12) zsinór meghúzásával végezzük. Annak következtében, hogy a záróhorog a (15) nyugaszban fekszik, a (3) emelő forgása egyelőre meg "van gátolva. Hogy az ablak további zárásánál a záróhorgot megemelhessük, a zárólemezen egy előre felé emelkedő (16) ékfölület van alkalmazva, melynek amaz oldal felé, mely felé a (3) emelő kilengene, (17) ütközőfölülete van, hogy a (3) emelő el ne lordulhasson, mikor a (7) záróhorog a (15) : H^ugaBzból kiemelkedett. |p: Minthogy ez a (17) ütköző elől a csúszódarab fölső élébe megy át, az ablak csukó mozgásának végén a záróhorog oldalt kitérhetne, miért az (l1

) tokfödélben egy második (18) nyugasz van kiképezve (4. ábra), melybe a záróhorog mindaddig befogódzik, míg az ablakszárny az ablaktokra tökéletesen rászorítva nincs és a záróhorog orra a zárólemezbe be nem kapcsolódhatok. Ekkor a záróhorog a zárólemez mellső élén nyugszik, anélkül, hogy a (15) nyugaszba fogódzanék, tehát a zsinór meghúzásánál a (3) emelő kilenghet. Kisebb ablakoknál azok a berendezések, melyek a záróhorgot a zsinór meghúzásánál s nem kívánt oldalirányú elmozdulások ellen biztosítják, el is maradhatnak és a (9) görgő ütközőjét a zárólemeztől függetlenül is lehet az ablakszárnyon alkalmazni, a zsinórt pedig közvetlenül az ablakszárnyhoz kapcsolni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elzáróberendezés fölül világító ablakokhoz, azáltal jellemezve, hogy az ablaktok fölső harántlécén függélyes tengely körül rúgónyomás alatt álló kétkarú emelő van alkalmazva, melynek egyik végén a zárt ablakszárny mögé fogódzó, magassági irányban rugalmasan elmozduló záróhorga, másik végén egy zsinórcsigája van, mely fölött az ablakszárnyhoz kapcsolt zsinór akként van vezetve, hogy a zsinór meghúzásánál a kétkarú emelő oldalt kitér, miközben a zsinórcsigát viselő emelőkar az ablaktokon alkalmazott ütközőbe ütközik és így az ablakszárnyat az ablaktokról lenyomja, míg a záróhorgot az ablakszárnyon alkalmazott ékfölület megemeli úgy, hogy ez végállásában egy ferde léc mögé kerül, melyen a záróhorog a kétkarú emelőnek a zsinór eleresztése után végbemenő visszafelé mozgásánál csú-