54981. lajstromszámú szabadalom • Kemence gyártási maradékoknak faszénmasszává való elégetésére

- s -mence szűkített rekeszének fenekén elren­dezett szállítócsavarból áll. Ebből látható, hogy a leesés sebességé­nek önműködő szabályozását a lemezek­nek vagy boltozatoknak megfelelő mértékű lejtéssel való kombinációja által érjük el, mimellett a lejtés fokát az elégetendő ma­radékok természetéhez szabjuk. Általános­ságban 35 fokú lejtést vehetünk. E kombi­nációt még azáltal tökéletesbítjük, hogy a kemencét három elégetésre, elszenesítésre és (kiürítés céljából) lehűtésre szolgáló kam­rára osztjuk. Anélkül, hogy a találmány lényegétől el­térnénk csekély sűrűségi anyagok fölhasz­nálása esetén módosított foganatosítási ala­kot használhatunk, melynek keresztmetsze­tét a 4. ábra tünteti föl. Hogy a könnyű anyagoknak nagyobb esési sebességet ad­junk, az (A) kamra visszatartó berendezé­sét egyetlen boltozattal látjuk el. Ezen (20) boltozat az első három ábrán látható (16) boltozatokkal azonos alakot kaphat. Ezen boltozatot a kemencében haránt elrendezett és egymástól elválasztott (20) lemezekből is kiképezhetjük, mimellett szükség esetén (21) nyílásokat is alkalmazhatunk. A második (B) kamrát ekkor a (20) boltozat és az eh­hez hasonló (22) boltozat határolja, mely­ben a (21) nyílásokkal szemben ezekhez ké­pest váltakozva elrendezett (23) nyílások vannak elrendezve. A (C) kamrát az első liárom ábrabelihez hasonlóan képezzük ki. Az itt alkalmazott akadályokat a kemence belső lejtős (24) részén elrendezett lépcsők által helyettesíthetjük. Egy további foganatosítási alak kereszt­metszetét az 5. ábra tünteti föl. Ezen ke­mence azon eset számára való, amikor oly igen könnyű, éghető anyagok ke­zeléséről van szó, melyek összes részei mind egyenlő sűrűségüek (pl. finom fa­f űrészpor). Ezen esetben kévésbbé kell a ke­zelendő anyag gyors és szabálytalan leesé­sétől tartanunk, másrészt azonban az illó alkatrészek csaknem pillanatnyilag égnek el. Ennek folytán a karbonizálás elmarad­hat, amennyiben lejtős síkokat csakis az elégetőkamra fenekén alkalmazunk. Az el­szenesítés ekkor a kemence lejtős (25) fa­lain és kétoldalt lejtő (26) fenekén megy végbe. A faszén a (27) csatornán át esik a (C) kamrába, ahonnan a már leírt módon távolíttatik el. A kemence kiképzésének módjától és mi­kéntjétől függetlenül megy végbe a kemen­cének vörösizzásig való hevítés útján tör­ténő üzembe helyezése. Az üzembehelye­zés számára való adagolást ekkor a (28) adagoló ajtókon at végezzük, melyek a ren­des üzem alatt el vannak zárva. Az üzem közben való adagolást illetőleg megjegyzendő, hogy az első három ábrá­ban föltüntetett adagolási mód látszik a legkedvezőbbnek. Egyes telepeknél azon­banmegelégedhetünk azzal, hogy az adago­lást nem eszközöljük a kemence boltozatá­nak egész hosszában, hanem csak egy vagy több (29) nyíláson át (4. ábra). Ez esetben egy adagolótölcsér által táplált lapátoskerék vagy ventilátor szállíthatja az elégetendő anyagot az (A) kamra fölső részébe. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kemence gyártási maradékoknak, por­alakú vagy finom elosztott faszénné való elégetésére, azáltal jellemezve, hogy a kemence elszenesítő kamrával van el­látva, melybe az anyagot első sorban juttatjuk, hogy annak illó alkatrészei elégjenek, míg e kamrának fenekén az esési sebesség csökkentésére szolgáló eszközök (ferde síkok, lyukgatott falak vagy effélék) vannak alkalmazva, hogy folytonos üzemet és az elszenesített anyagnak egyenletes továbbvezetését ér­jük el. 2. Az 1. igényben védett kemence fogana­tosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kemence három egymás fölött elren­dezett kamrából áll, melyek közül a leg­fölső (az elégetési kamra) az anyag szá­mára egy vagy több ferde fölülettel van ellátva, melyeken át az anyag a második (elszenesítő) kamrába kerül, majd ismét egy akadályozó fölületen vé­gig haladva a harmadik kamrába (hűtő­kamra) és a szállítóberendezésre jut.

Next

/
Oldalképek
Tartalom