54937. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép energiának folyadékokra való átvitelére és azokról való levételére

— 3 — sűrítésére. Ily esetekben a folyadékokra tett általános megjegyzések legnagyobb része megfelelően értelmezve ugyancsak érvényes. Ha tekintet nélkül a folyadék mineműségére tetemes nyomásokat akarunk létesíteni, a szokásos módon több fokozatban dolgozó vagy kompaund elrendezéseket alkalmazunk, mikor a különböző rotorokat előnyösen ugyanarra a tengelyre ékeljük. Megjegyzendő, hogy ugyanezt a célt egyetlen rotor alkalmazásával is elérhetjük, ha a folyadékot megfelelő forgó vagy fix vezetőcsatornákra megfelelően vezetjük. A föntebb leírt eljárás a gépészetnek abban az ágában is foganatosítható, melyben a folyadékok mozgató közeg gyanánt lelnek alkalmazást és bár ekkor a folyadék szerepe épen az ellenkezője annak, ami a most tárgyalt esetben volt, a két esetben figj^elembe veendő alaptörvények mégis ugyanazok. Más szóval, a föntebb leírt eljárás megfordítható, vagyis ha a gép (11) nyílásán nyomás alatt álló folyadékot vagy levegőt vezetünk be, a rotor a folyadéknak különleges sajátságai következtében az 1. ábrán pontozva jelzett nyíl irányában forgásnak indul és a folyadék spirálpályán fokozatosan csökkenő sebességgel áramlik a (6) és (10J nyílások felé, melyeken eltávozik. Ha a rotor közel súrlódás nélküli csapágyakban szabadon foroghat, kerületi sebessége oly maximális értéket ér el, mely közel egyenlő a folyadéknak sebességével a spirálvonalú csatornában és a részecskék a rotor korongokon aránylag hosszú, igen számos menetű spirálpályán fognak mozogni. Ha a rotor meg van terhelve, sebessége csökken, a folyadék sebességének lassudása nagyobb, pályájának menetei száma kisebb és hossza is rövidebb. Tekintve, hogy a teljesítményt sokféle körülmény befolyásolja, igen nehéz oly szabályt megadni, mely általában alkalmazható a teljesítmény megállapítására, de ha a viszonyok egyébként azonosak, a forgatónyomaték arányos a rotor és a folyadék viszonylagos sebességének négyzetével és a korongok működő fölületével és fordítva arányos a korongok között levő távolsággal. A gép teljesítménye általában akkor a legnagyobb, mikor a rotor sebessége a folyadék sebességének felével egyenlő. Hogy a hatásfok nagy legyen, a viszonylagos sebességnek nagy csúszásnak egy bizonyos teljesítménynél lehető kicsinek kell lennie. Ezt a föltételt tetszőleges pontossággal teljesíthetjük, ha a korongok területét nagyobbítjuk, egymástól való távolságát pedig kisebbítjük. Ha a leirt berendezést erőátvitelre akarjuk alkalmazni, kedvező eredmények biztosítása céljából az erőt fölvevő gépet az erőt leadó géptől némileg eltérően kell szerkeszteni. Világos, hogy ha ily gépek segélyével erőt viszünk át egy tengelyről a másikra, a forgássebességek kellő viszonyát a korongok átmérőinek megfelelő megválasztásával, vagy az erőt fölvevő, vagy leadó gép, vagy mindkettő megfelelő fokozatokkal való kiképezése által biztosíthatjuk. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy a két gép bizonyos tekintetben teljesen eltér egymástól. Szivattyúnál a sugárirányú vagy statikus nyomás, mely a centrifugál erő következménye, a tangenciális vagy dinamikus nyomáshoz hozzáadandó, minek következtében a tényleges nyomás nő és a folyadék kiszorítását támogatja, míg mótor esetében az elsősorban említett nyomás a folyadék áramlási irányával ellentétes és ezért a tényleges nyomást és azt a sugárirányú sebességet, mellyel a folyadék a középpont felé áramlik, csökkenti. Viszont a motornál mindig nagy forgató nyomatékot követelünk meg, ezért számos korongot alkalmazunk egymástól lehető kis távolságban, míg szivattyúknál sok gyakorlati okból a forgató nyomatéknak lehetőnek kicsinek és a sebességnek lehetőleg nagynak kell lennie. Sok más a mondottakból folyó megfontolás fogja még a szerkezetet és alakítást befolyásolni, de a mondottak mindent tartalmaznak, mi ebben a tekintetben lényeges. A találmány legfontosabb alkalmazási módjának az energia thermodinamikus átalakítását tartom, és a csatolt rajz 3. és 4.