54904. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagy mélységű lápok víztelenítésére
sok nélkül nagyobb vízmennyiség gyorsan lefolyhassék, továbbá a leágazó alagcsöveknek a főalagcsövekkel való könnyű összeköttetése folytán nagyobb alageső-csoportok képezhetők és ilyképpen az egyes csoportok segélyével nagyobb, árkok által meg nem szakított gazdasági területek láptalajon is vízteleníthetők. Gélünk továbbá az is, hogy az alagcsővezetéknek a víztelenítés után a láptalajban mindig bekövetkező sülyedései folytán a lápnak hatályos víztelenítése ne váljék kérdésessé, hanem a. talajvíznek bizonyos mértékig való zavartalan lefolyása biztosíttassák. Duzzasztó berendezés segélyével szükség esetén a talajvíznek lehető nagy részét, gyorsan és hatályosan visszatarthassuk és fából való csőaknákon át a duzzasztó talajvíz magasságát bármikor megfigyelhessük. Ezenkívül az egész csővezetéknek egészben való előállítása az árkon kívül történjék és ilyképpen a vezeték egész hosszában egyszerre legyen lerakható. Ezeknek az előnyöknek elérésére fából való alagcsöveket alkalmazunk. A. fa-alagcsövek előállítására, aszerint, amint leágazó vagy gyűjtő-alagcsövekről van szó, 0,05 m. (0,20 m. széles és 1 cm.. 1,2 cm. 1,5 cm.) 2,0 cm. vastag, rendesen 4 m. hosszú léceket köröskörül zárt négyszögletes keresztmetszetű zárt csövekké oly módon kötünk össze, hogy a két cső-oldalfal a cső fenekét képező lécre támaszkodik, illetve arra ráerősíttetik. A fölső záróléc a cső-oldalfalakon van megerősítve, 2. ábra. A keresztmetszeti alak eltérő is lehet. A talajvíz nem úgy, mint az agyagcsőalagcsövezésnél illesztési hézagokon át, hanem bizonyos közökben kifűrészelt vagy kivágott 0,5—1 cm. mély és 5—10 cm. hosszú, a két csőoldalfal fölső szélénél alkalmazott kivágásokon vagy más módon előállított (d) nyílásokon át (1. ábra) jut az (a) facsőbe, ezen át azután a (b) gyűjtőcsőbe folyik, mely az egyes leágazó alagcsövekből befolyó vizet levezeti. Csekély víztódulás esetén a vízbevezető nyílások elhagyhatók, mert ebben az esetben a lécek illesztései kellő mennyiségű vizet engednek a csővezetékbe. A mellékvezetékek olyképpen torkollnak a gyűjtőcsőbe, hogy a két cső a keresztezési helyen fölmetszés útján egymással összeköttetik és ezenkívül mindenesetre összeerősíttetik. A fa-csővezetékeknek a kivágott árkokba való behelyezése után az utóbbiak betöltése következik. Ha az árok-fenéknek egyes helyei igen puhák, úgy a facsővezeték alapja bizonyos közökben alárakott (c) széldeszkák útján (1. ábra) előnyösebb nyomáselosztás szempontjából ki van szélesítve. Folytonos csővezeték előállítására és ennek segélyével az egész vezeték árkon kívüli előállításának lehetővé tételére, valamint annak megakadályozására, hogy az összes lécek egyenlő hossza mellett a négy illesztés a facsővezetéknek egyazon helyénél legyen, a lécek összeerősítését oly módon visszük ki, hogy a vezeték készítését négy egyenlőtlen hosszú léccel kezdjük meg és azután egyenlő hosszúságú lécekkel folytatjuk (3. ábra). Ezáltal megszakítás nélküli, rugalmas facsővezetéket nyerünk, mely az árok egyes helyeinek erősebb és egyenlőtlen sülyedései dacára a talajvíznek folytonos levezetését mégis biztosítja. A vezetékek belső keresztmetszeti fölületeit szükség szerint különböző nagyokra vehetjük. Hogy azonban minden egyes keresztmetszet számára ne kelljen különböző szélességű léceket használnunk, a csövek fenekét, illetve födelét képező léceket a rákövetkező keresztmetszet számára cső-oldalfalaknak használhatjuk föl úgy, hogy pl. négy különböző csőnagyság alkalmazásánál csak 5 különböző szélességű lécet alkalmazunk (8. ábra). A fővezetékek alkalmas helyein duzzasztó berendezéseket (tömített duzzasztó szekrényeket, 4. és 5. ábrák) alkalmazhatunk, melyek a talajvíz gyors duzzasztását teszik lehetővé, a talajnak nedvesítése céljából. A duzzasztó szekrény által megszakított csővezetéket szükség esetén magában a
