54831. lajstromszámú szabadalom • Taliga

•csapjai az (a) hossztartókhoz erősített (a) vezetékekben csúszhatnak, hogy a terhet •bármikor le lehessen rakni. A leírt taliga, mint már említettük, mint közönséges vagy mint molnártaliga is alkalmazható. A 9—11. ábrán a taliga alvázának fölemelésére való berendezés egy változata látható. Ezen kivitelnél a taliga helytálló lábait két (o) keret pótolja, melyek az (a) hossztartókhoz vannak erősítve és melyek alsó része ívelt (9. ábra). Ez az ívelt rész, mely a földön nyugszik, a hátsó függőleges rúd mögött az (ol) toldattal van ellátva, melynek célját még ismertetni fogjuk. Mindegyik (o) keret hátsó függőleges rúdjához egy-egy (o2) csapágylemez van erősítve, mely lemezekhez a (cl) kerekek (c) tengelyét tartó (g) kar csuklósan van csatolva. A (g) karhoz a (p) kampó van erősítve, mely az (o) keret hátsó rúdjához erősített, T-alakú (pl) pecekkel kapcsolódhat. A keret mindegyik hátsó rúdjaihoz egy-egy •(j) rúd van erősítve; a (j) rudak körívben meg vannak hajlítva és végükön a (q) csigákkal vannak ellátva. A (j) rudak két keresztrúd által vannak összekötve és a rudak mindegyikéhez egy-egy (r) kilincs van csuklósan csatolva, mely, a mikor a rúd le van bocsátva, az (rl) fogas szegmens fogaival kapcsolódhat. Az (rl) szegmensek az (o) keretek belső részéhez vannak erősítve. Mindegyik (j) rúdhoz továbbá egyegy könyökben meghajlított (?) fémrúd van erősítve, mely, a mikor a berendezés össze van csappantva, (c) tengelyen nyugszik. Az '(o) keretek mindegyikének mellső rúdjához végül egy-egy (t) kampó van erősítve, mely a (g) kar (tl) peckével kapcsolható. Ezen berendezés működése a következő: A taliga összecsappantott állapotban (9. ábra) egyrészt a (cl) kerekeken, másrészt az (o) keretek ívelt részein nyugszik. Hogy a taliga fölső vázát fölemeljük, az (a) tolókarokra nyomást gyakorolunk úgy, hogy a taliga, mint ez a 10. ábrán látható, az (o) keretek ívelt része körül kileng. Ezen mozgás közben a (cl) kerekek a földdel érintkezésben maradnak, a (g) karok az (o2) csapágyakban elfordulnak és a (j) rudak lesülyednek úgy, hogy a (q) csigák a fűiddel érintkezésbe jutnak és az (r) kilincsek az (rl) szegmens fogaival kapcBolédáBlui hozatnak. Mihelyt az (r) kilincsek a nekik megfelelő fogakkal kapcsolódnak, az (a) karokat föl-emeljük. Ezen mozgás közben a (g) karok a (cl) kerekek súlyának hatása alatt függőlegesen beállnak és a (p) kampók a (pl) peckek mögé fekszenek (11. ábra). Minthogy e mellett a (j) rudakat az (r) kilincsek rögzítik, a taligát, mely a (cl) kerekeken, valamint a (q) csigákon nyugszik, el lehet tolni. A taliga váznak a 11. ábrán látható helyzetből való lesülyesztése céljából elegendő, ha az (a) tolókarokra nyomást gyakorolunk, a mikor is a (j) rudak önsúlyuk folytán a talajjal érintkezésben maradnak, az (r) kilincsek az (rl) szegmensek fogain elcsúsznak és azokból önműködően kikapcsolódnak. Egyúttal a (j) rudak végei a (pl) peckeket fölemelik és a (p) kampókat szabaddá teszik. Ha ezután a taligát könnyedén visszafelé húzzuk, a (g) karok forgáspontjuk körül kilengnek és vízszintesen törekszenek elhelyezkedni. Ezen mozgás közben a (cl) kerekek (c) tengelye a (j) rudakhoz erősített (s) könyökrudakhoz ütközik és ezeket fölemeli úgy, hogy az (s) rudak a 9. ábrán föltüntetett kezdeti helyzetet foglalják el. Hogy a (g) karok túlságos hirtelen elmozdítását meggátoljuk, a karokat egyrészt az (a) hossztartóhoz, másrészt a (g) rudakhoz erősített (u) légütközők hatása alá vetjük és ezáltal fokozzuk". Az így kiképzett taliga összecsappantott helyzetben közönséges vagy kőművestaligának is használható. Utóbbi esetben, a mikor a teher lerakásánál a taliga mellső részét föl kell billenteni, a (t) kampókat a (tl) peckekkel kapcsoljuk, hogy a taliga hátracsúszását meggátoljuk. A (t) kampók önműködően kikap-