54733. lajstromszámú szabadalom • Kanálkorong vetőgépek számára

Megjelent l'Jll. évi december hó 2íf-én. MAGY. gg^ KIR. SZABADALMI jBb HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 54738. szám. X/a. OSZTÁLY. Kanálkorong vetőgépek számára. FR. MELICHAR CÉG ELBA MELLETTI BRANDEISBEN. A bejelentés napja 1910 november hó 17-ike. A kanálkorong, mint vetőgépeknél használt szórókészülék, tudvalevőleg tengelymentén eltolható, két forgótengelyre erősített korongpárból áll. Minden korongra kanalak vannak elrendezve, melyek az átellenes korongok megfelelő nyílásain áthatolnak s ezáltal a korongpár mindkét oldalán kiálló végeikkel a kanalak merítő terének működésbe kerülő nagyságát, illetőleg a kiszórandó magmennyiséget meghatározzák, ami a tengelyrészek, illetőleg a korongok eltolása által változtatható. Ezek a kanálkorongok tudvalevőleg kis magtartályokban dolgoznak, amelyekből a kanalak a magot kimerítik és az épp legmagasabb helyzetbe lévő kanál a magvat a szórókészülékbe torkolló vezetékbe önti. Ennél a berendezésnél, melyet a gyakorlatban egyéb előnyei folytán igen gyakran alkalmaznak, az a hátrány lép föl, hogy a kanalak a vetőtengely elfordulása esetén, azaz, ha a gép lejtőn dolgozik, a korongpár mindkét oldalán különböző magmennyiséget juttatnak elvetésre. Ennek az az oka, hogy a kanál által saját éle fölé merített magmennyiség az (a) koronghoz ér, ezáltal a kanálkorongpár fordulásánál evvel együtt annyira mozog előre, hogy így a szórótölcsérbe torkolló vezetékbe juthat. Az a mennyiség pedig, amelyet aláfogókorong oldalán lévő (a) kanalak merítenek, a kiszórásig a kanál mellső részén gyűl össze. A kanálnak a lent körülvevő koronghoz közeleső merítő öbléből a mag már a kanálkorongpár a hajlási irányba való fordulása alkalmával ömlik ki, tehát még mielőtt az illető kanál a szórókészülékbe torkolló vezeték körletébe jutna. A kanál által kimerített mag így a korongpárnak ezen az oldalán a magtartályba visszahull, s csak részben jut a szórókészülékbe, amiáltal lejtős talajon egyenetlen termés keletkezik, minek hátrányos volta könnyen belátható. Ennek a találmánynak tárgya kanálkorongokra alkalmazott oly berendezés, melyekkel a föntemlített hátrányokat megszüntetjük. A találmánynak az az alapja, hogy a kanálkorongot oly készülékekkel látjuk el, amelyek egyrészről a vetést közönséges munkánál is egyenletessé teszik, másrészről a vetőmag mennyiségét lejtős talajon is szabályozzák. Az elvetendő magmennyiségnek a szabályozása akképen történik, hogy az egymáshoz hajló korongpár átfogókorongjára támaszkodó — vagy általában a fölös — magmennyiséget megakadályozzuk abban, hogy a szórókészü-