54716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver fix csővel és elreteszelt závárzattal

— 2 lásokban szemléltetik, mint a 8—11. ábrák. A 16. ábra ezen foganatosítási alaknak harántmetszete. A 17. ábra egy, a találmány szerint szerkesztett, visszaszökő csővel biró lövegnek oldalnézete. A 18. ábra ezen löveget a lövés utáni állapotban, a csőnek és a závárzatnak hátsó végállásánál láttatja. A 19. ábra a löveg végnézete. A 20. ábra az elreteszelt závárzatnak részletrajza. A 21. ábra a závárzatot kireteszelt állapotában láttatja. A 22. ábra a závárzatnak elölnézete. A 23. ós 24. ábrák metszetek a 20. ábrának 23—23, 111. 24—24 vonalai szerint. A 25. ábra a závárzatnak nézete a kireteszelt állásnál. A 26. ábra metszet a 21. ábrának 26—26 vonala szerint. A 27. és 28. ábrák a závárzat mellső részének síkba fejtett nézetei az (el) ill. kireteszelt állásoknál. A 29—31. ábrák a cső egy részénak síkba fejtett nézetei a mellső závárzatrész szemölcseinek különböző állásainál, melyeket azok az elreteszelés előtt, közben és után foglalnak el. A 32. ábra a cső és zároló visszaszökési mozgásának sebességeit, útjait és időit szemléltető diagramm. A 33—38. ábrák oly szerkezeteket láttatnak, melyek segélyével a 8—16. ábrákban föltűnte tett foganatosítási alaknál lehetővé válik a fegyver hatását a visszalökés fölhasználásán kívül, más módon is előidézni. Az 1—5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alaknál a závárzat két részből, a mellső (a [1. ábra]) és a hátsó (c). részből áll, melyek egymáshoz képest szabadon eltolhatók. A hátsó (c) részben a (g) zárórúgó van elrendezve, míg a mellső (a) részben egy hasíték van kiképezve, mely az (e, h) záróreteszéket (4. ábra) veszi föl. Az (e) retesz U-alakúan, a (h) retesz pedig T-alakúan van kiképezve. Mindkét reteszben a (v), ill. (vl) hasítékot vannak kiképezve melyek ellenkező irányokban ferdén bemetszett fölületekkel bírnak. A (v, vl) hasítékok alakja a 12—15. ábrákban föltüntetett vízszintes metszetekben látható, melyek ugyan egy másik foganatosítási alakra vonatkoznak, de az utóbbi a szóbanforgó részek tekintetében az 1 — 5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakkal megegyezik. Az (e, h) reteszeknek (4. ábra) ezen hasítékain a (w) csap jár át, mely a závárzatnak hátsó (c) részével szilárdan van összekötve. A T-alaku (h) retesz továbbá akként van átlyukasztva, hogy a (z) ütőszög szabadon járhat át és a reteszeknek a závárzat el- és kireteszelésekor végbemenő mozgását meg nem gátolja. A závárzat két (a, c) részének összekapcsolása akként történik, hogy azokat egymásba toljuk, majd az (e, h) reteszeket az (a) rész hasítékába beillesztjük és azoknak helyzetét a (w) csap segélyével biztosítjuk. Az (e, h) reteszek (v, vl) hasítékainak ferdén bemetszett fölületei folytán a reteszek a závárzat hátsó (c) részének visszaszökésekor egymásba tolódnak (14. ábra), annak előreszökésekor pedig széttolódnak (12. ábra). A leírt szerkezet működése a következő: A fegyver elsütése után elsősorban is az egész fegyver mindaddig, míg azt vagy — kézi lőfegyvereknél — a lövész válla, vagy — mozdulatlan alvázzal biró fegyvereknél — az alváz vissza nem tartja. Ennek megtörténtével a závárzatnak hátsó (c) része, tehetetlensége folytán, még tovább mozog vissza, amikor is az magával viszi a (w) csapot, mely eközben az (e, h) reteszek hasítékainak ferde fölületein tovacsúszván a reteszeket a közép felé összetolja úgy, hogy ezek a 14. ábrában föltüntetett állásba jutnak. Ekként a reteszek a (2) toknak mélyedéséből kitolódnak és ezáltal a závárzatnak mellső részét kireteszelik. Ebben a pillanatban a (w) csap már a reteszek hasítékainak végén van, minek folytán a závárzatnak hátsó része mármost a mellső (a) részt viszi magával egészen a 2. ábrában föltüntetett állásba, melynél magában véve ismert módon az üres töltény-