54716. lajstromszámú szabadalom • Önműködő lőfegyver fix csővel és elreteszelt závárzattal

— 2 lásokban szemléltetik, mint a 8—11. áb­rák. A 16. ábra ezen foganatosítási alaknak ha­rántmetszete. A 17. ábra egy, a találmány szerint szer­kesztett, visszaszökő csővel biró lövegnek oldalnézete. A 18. ábra ezen löveget a lövés utáni álla­potban, a csőnek és a závárzatnak hátsó végállásánál láttatja. A 19. ábra a löveg végnézete. A 20. ábra az elreteszelt závárzatnak részlet­rajza. A 21. ábra a závárzatot kireteszelt állapotá­ban láttatja. A 22. ábra a závárzatnak elölnézete. A 23. ós 24. ábrák metszetek a 20. ábrá­nak 23—23, 111. 24—24 vonalai szerint. A 25. ábra a závárzatnak nézete a kirete­szelt állásnál. A 26. ábra metszet a 21. ábrának 26—26 vonala szerint. A 27. és 28. ábrák a závárzat mellső ré­szének síkba fejtett nézetei az (el) ill. kire­teszelt állásoknál. A 29—31. ábrák a cső egy részénak síkba fejtett nézetei a mellső závárzatrész sze­mölcseinek különböző állásainál, melyeket azok az elreteszelés előtt, közben és után foglalnak el. A 32. ábra a cső és zároló visszaszökési mozgásának sebességeit, útjait és időit szem­léltető diagramm. A 33—38. ábrák oly szerkezeteket láttat­nak, melyek segélyével a 8—16. ábrákban föltűnte tett foganatosítási alaknál lehetővé válik a fegyver hatását a visszalökés föl­használásán kívül, más módon is előidézni. Az 1—5. ábrákban föltüntetett foganato­sítási alaknál a závárzat két részből, a mellső (a [1. ábra]) és a hátsó (c). részből áll, melyek egymáshoz képest szabadon el­tolhatók. A hátsó (c) részben a (g) zárórúgó van elrendezve, míg a mellső (a) részben egy hasíték van kiképezve, mely az (e, h) záróreteszéket (4. ábra) veszi föl. Az (e) re­tesz U-alakúan, a (h) retesz pedig T-alakúan van kiképezve. Mindkét reteszben a (v), ill. (vl) hasítékot vannak kiképezve melyek ellenkező irányokban ferdén bemetszett fö­lületekkel bírnak. A (v, vl) hasítékok alakja a 12—15. áb­rákban föltüntetett vízszintes metszetekben látható, melyek ugyan egy másik fogana­tosítási alakra vonatkoznak, de az utóbbi a szóbanforgó részek tekintetében az 1 — 5. ábrákban föltüntetett foganatosítási alakkal megegyezik. Az (e, h) reteszeknek (4. ábra) ezen hasítékain a (w) csap jár át, mely a závárzatnak hátsó (c) részével szilárdan van összekötve. A T-alaku (h) retesz továbbá akként van átlyukasztva, hogy a (z) ütő­szög szabadon járhat át és a reteszeknek a závárzat el- és kireteszelésekor végbemenő mozgását meg nem gátolja. A závárzat két (a, c) részének összekapcsolása akként tör­ténik, hogy azokat egymásba toljuk, majd az (e, h) reteszeket az (a) rész hasítékába beillesztjük és azoknak helyzetét a (w) csap segélyével biztosítjuk. Az (e, h) reteszek (v, vl) hasítékainak ferdén bemetszett fölületei folytán a rete­szek a závárzat hátsó (c) részének vissza­szökésekor egymásba tolódnak (14. ábra), annak előreszökésekor pedig széttolódnak (12. ábra). A leírt szerkezet működése a következő: A fegyver elsütése után elsősorban is az egész fegyver mindaddig, míg azt vagy — kézi lőfegyvereknél — a lövész válla, vagy — mozdulatlan alvázzal biró fegyve­reknél — az alváz vissza nem tartja. En­nek megtörténtével a závárzatnak hátsó (c) része, tehetetlensége folytán, még tovább mozog vissza, amikor is az magával viszi a (w) csapot, mely eközben az (e, h) rete­szek hasítékainak ferde fölületein tova­csúszván a reteszeket a közép felé össze­tolja úgy, hogy ezek a 14. ábrában föltün­tetett állásba jutnak. Ekként a reteszek a (2) toknak mélyedéséből kitolódnak és ez­által a závárzatnak mellső részét kiretesze­lik. Ebben a pillanatban a (w) csap már a reteszek hasítékainak végén van, minek folytán a závárzatnak hátsó része mármost a mellső (a) részt viszi magával egészen a 2. ábrában föltüntetett állásba, melynél ma­gában véve ismert módon az üres töltény-

Next

/
Oldalképek
Tartalom