54642. lajstromszámú szabadalom • Fonásra, sodrásara és hasonló műveletek céljaira szolgáló gép
— 4 _ Kató foganatosítási alaknál, három egymástól egyenlő távolságban lévő kerületi ékalakú (4) bütyökkel bír (5. ábra), melyeknek (5) hegyei eigy és ugyanazon, a hajtási mozgás, síkját képező harántsíkban és egy kerületkör mentén fekszenek, mely síknak egyik oldalán az éknek rézsútos (6) fölületei (6. ábra) fokozatosan divergálnak az éknek tompa (7) vége felé, melyet kellő nagyságú hézag különít el a következő éknek hegyétől. A bütyöknek (8) kerületi fölületei előnyösen központosak és egy és ugyanazon hengerpaláston fekszenek, míg az ékek hegyes víégei jés sarkai kissé le Vannak gömbölyítve, nehogy a velük esetleg érintkezésbe jutó testeket elkoptassák és elszakítsák és hogy a szalagon valíó súrlódás elkerültessék. A bütyköknek harántkörvonala a mindenkori föltételeknek megfelelően természetesen sokféleképpen módosítható. Előnyös a kettős ékalakú bütyöknek azon kiképzése, melynél a (6) fölületek nemi végig, hanem csak (10) tövükben (7. ábra)1 merőlegesek a hüvely palástjára és további részükben egészen a (8) külfölületig fokozatosan közelednek egymás felé. Az éknek a hüvelyre merőleges részét a (12) vonal választja el a tulaj donképeni ékalakú résztől. Az erőátvitel céljából a forgó elemmel a hosszirányban elmozgatható, folytonos (13) elem (8. ábra) működik együtt, mely bármily megfelelő anyagbjól, pl. oly hajlékony acélból készült végtelen szalag gyanánt van kiképezve, hogy az aránylag kis (74, 75) korongokion (9. ábra) könnyen futhasson és mely (előnyösein egyenlő) közökben a (14) nyílásokkal (8. ábra) van ellátva, melyeknek méreteiit és alakját akként kell megszabni, hogy a forgó elemnek ékalakú (4) bütykeivel egymás után és fokozatosan kapcsolódjanak, azaz azokkal akként működjenek együtt, hogy a saalítg a hajtóerőt az orsókkal közölhesse. Eaen együttműködő elemek mozgásának irányát a 8. és 9. ábrákban látható nyilak mutatják. Föltéve, hogy a szalag a hajtó elemet képezi, a találmány szerinti hajtó szalagnak működése könnyen megérthető, ha a (14) nyílásoknak falait (8. ábra) több (a, b, c, d) hajtási övre fölosztva képzeljük, ámbár tényleg mindegyik fal folytonos és a (12) vonallal (7. ábra) jelzett érintkezési öv mentén folytonosan hat az ékalakú (4) bütykökre; ugyanez áll a szalagnyílásnak alsó falára nézve is, melyet az előbbiekkel egészen egyenlő (al, bl, cl, dl) hajtási övekre fölosztva képzelhetünk (8. ábra), hacsak az ék szimmetrikusan, a forgás síkjához kétoldalt, egyenlő szögek alatt hajló fölületekkel bír. Ha már most a szalagot a nyíl irányában forgásba hozzuk, akkor a (14) nyílásnak falai, (a, al) részeikkel a (4) éket megfogják és azt a nyíl irányában elmozgíatják, mire az éket a (b, bl) falrészek, majd a (c, cl) és a (d, dl) részek mozgatják tovább, amikor is a működés, mint említtetett, egészen; folytonos, amennyiben az érintkezés a (12) vállrész. mentén (7. ábra) végtelenül keskeny sávok, ill. pontok sorában történik. Az érintkezésnek ezen módja, ámbáír az ék körvonalai sokféleképen módosíthatók, a csekély súrlódási veszteségre való tekintettel kívánatos. A 8. ábra világosan mutatja, hogy az I (a, al) falrészek gyakorlatilag abban a i pillanatban készülnek, a hátsió (4) éknek vastagabb végével kapcsolódni, amelyben a (d, dl) falrészek és a mellső (4) éknek j hegyes vége közti kapcsolat megszűnik, következésképpen az (1) forgó elemmel közölt forgató hatás folytonos; a legtöbb esetben előnyös a szomszédos ékek, nemkülönben az azokkal együttműködő hasítékok közötti elkülönítés mértékét, valamint azok körvonalát akként megszabni, hogy folytonos hajtási kapcsolat létesüljön, ámbár esetleg, amennyiben kívánatosnak mutatkozik, megszakított kapcsolódás is létesíthető. A 8. ábrán jobb oldalán látható módon a (14) hasíték valamivel hosszabb, mint a bütyök alapja, minek az a célja, hogy mindkét végén csekély hézag maradjon
