54480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érceknek, fémmaradékoknak és hasonlóknak kivonására

- 10 -főleg sósav, klórmágnézium, klórkálcium és kónyhasó jöttnek tekintetbe. Ezen anyagóknak fölöntése után, aminek oly mértékben kell történnie, hogy azok a fölhalmozott ércet egészen a vízálló alátétig teljesen áthatolják, az ércrakásba levegőt fúvatunk bele, amikor is az ércrakásban erős bomlás áll be. A levegő mennyisége az ércrakásban lévő kénfémektől, ezeknek oxydálhatóságától, valamint a hőfoktól függ. Utóbbi az ércrakásnak fölső rétegeiben könnyen mérhető. Az oxydáció következtében beálló hőfokemelkedés az egész ércrakásnak alúlról fölfelé való fölmelegedését okozza s ezen fölmelegedés a fölső rétegekben a legnagyobb lesz, mivel a fölmelegedett rétegekben az oxigén erősebben hat. Hogy már most ezen meleget teljesen kihasználjuk és az alsó érsrétegeket is fölmelegítsük, a légáramot megfordítjuk, azaz a levegőt alúlról elszívjuk. A fölső rétegekben fölmelegedett lúgfolyadéknak lassan lefelé való folyása és az ugyanazon rétegekben fölmelegített levegő által az alsó ércrétegek fölmelegíttetnek, miért is ezekben is a levegő oxigénje erősebb oxydációt okoz. Ha már elég magas hőfokot elértünk, akkor a légáramot ismét megfordítjuk, vagyis légszívás helyett ismét légbefúvást alkalmazunk. Ha esetleg valamilyen hőforrás, például füstgázok, fáradt gőz stb. rendelkezésünkre áll, akkor az a levegő fölmelegítésére fölhasználható. A lúgoknak az ércrakáson való átfolyásánál a levegő oxigénjének a pyritekre való hatása következtében a lúgokkal való átalakulás, pl. gipszkiválás és az oxigénnek a lúgokra való hatása, pl. vaskicsapódás folytán az extrahált fémeknek az oldatban való szaporodása megy végbe. Azonkívül a lúgok a vízpárolgás következtében is koncentrálódnak. Jelen speciális esetben oldószernek kloridokat használunk. Eddig ezen rézérceknél sósavat alkalmaztak, melyek az érceknek beáztatásánál elsősorban is a karbonátokat és oxydokat támadja meg, minek következtében először csak a megfelelő kloridok képződnek, melyek csak azután hatnak a pyritekre. A fémtől megszabadított kloridokat esetleg a vasnak előzetes kicsapáca után folyókba vezették úgy, hogy azok veszendőbe mentek. Jelen új eljárásnál szintén lehet sósavat használni. Ugyancsak alkalmazhatók az olcsó anyagok is, úgymint konyhasó, klórkalcium, klórmagnézium, vasklorid és így tovább, azaz a keletkező lefolyó lúgok mindenkor újból használhatók. A pyritek a levegő oxygénjének behatása alatt megfelelő szulfátokat képeznek és ezek a lúgoknak többi anyagaival úgy alakulnak át, hogy az oldat fémkloridokban gazdagabbá válik, míg az ércben és a lúgban is jelenlévő mész és kénsavval a nehezen oldódó gipsszé vegyül. A kőzetben lévő mésznek átalakulása után a lúgok sa- < vanyukká válnak. A képződő vasszulfátban lévő vasnak elegendő alkalma van, hogy oxydáció következtében ismét kiváljon. Ez- j által vasmentes fémlúgok keletkeznek és pedig mindjárt az ércnek extrakciójánál, anélkül, hogy a lúgokat vastalanítás céljából külön levegővel kezelni kellene. 2. példa. Tiszta aranyércnek, mint amilyen például Transzválban előfordul, a földolgozása. A fölaprított érceket nagy rakásokban a vízáthatlan fölületre öntjük, mely rakásokhoz esetleg annyi égetett meszet keverünk, mint amennyi az esetleg képződő savak lekötésére szükséges. Az ércrakásra azután a ciankáliumlúgot öntjük föl. Az aranyat < a lefolyó lúgból éppúgy, mint eddig vonjuk ki. Az ércrakás az eddiginél sokkal hosszabb ideig hagyható fekve, mivel 30 méter magasságnál egy m3

fölületen igen nagy menynyiségű érc fekszik. A hosszabb ideig tartó átalakulás és kimosás következtében a teljes aranytartalom kivonható. Az óriási mennyiségű pl. Transzválban földolgozás alá jutó érceknél már tonnánkint egy tized grammnyi aranytöbblet is nagy szerepet játszik, mert 100000 tonnánál ez már 10000 gramm arany többi etet ad, ami körülbelül 40.000 koronának felel meg. Az érceket nem kell annyira fölaprítani, mint eddig s így ezáltal is olcsóbbá válik az üzem. Mind-