54480. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék érceknek, fémmaradékoknak és hasonlóknak kivonására

1. 2FeS04 + 2Ha

O 2. FeS04

+ FeCl2

+ 2H2

0 3. 2FeCla

+ xHa

S04

+2Ha

0 4. CuS -j- 2HC1 5. CuS + xH2

S04 6. CuS + CuCl2

+ H2

0 7. 2Cua

Cla

+ 2FeCl2 8. CuS -(- 2NaCl 9. CuS-j-CaCl2 10. Cu2

S + 2Fea

(S04

)3

+ 5H2

0 11. 2CuS-Í-2CuC]a

+2CaCl2

+2FeC]2

+2H, 12. CuS + Fe2

CI6

+ Ha

O 13. 2FeS2

+ 4CaCl2

+ 4Ha

O 14. Aga

S + 2NaCl 15. 2Aga

S + 2FeCla

+ 2Ha

O 16. (FeAs2

+ FeSa

) + 5H2

0 17. ZnS + CaCI2

-fCaC03 Ezen egyenletekből látható, hogy az oxygén a nedves úton való fémnyerésnél igen fontos szerepet játszik. Legcélszerűbb ugyan, ha az oxygént közvetlenül a levegőből vesszük, ekkor azonban arról kell gondoskodnunk, hogy az oxygénben már szegény levegő a fölhalmazott anyagból gyorsan eltávozzék. Ezt legcélszerűbben friss levegőnek a fölhalmozott anyagba való befuvatása, vagy pedig a már elhasznált levegőnek elszívatása által érjük el. A nagy oxygén fölvételből még az is következik, hogy az anyag nagy mértékben fölmelegszik. Ezen nagy melegfejlődés az átfujtatott levegővel együtt a lúgoknak koncentrálódását okozza, mivel azokból víz elpárolog. Hogy a fölmelegedés egyenletes legyen, célszerű, ha a levegőt időközönként az anyagrakásból elszívjuk, hogy ily módon a legalsó ércrétegeket is, melyek a vízelpárolgás következtében hidegek maradnak vagy kihűlnek, meleg levegő hatásának tegyük ki, ill. azokat fölmelegítsük. Ha az ércek elegendő mennyiségű ként tartalmaznak, akkor a hőfokot az anyagrakásban a lúg hozzávezetés megszüntetése után is megfelelően növelhetjük, miáltal ismét a sóknak és érceknek más átalakulásait érjük el. Sok só és más anyag azon tulajdonsággal bír, hogy oxygén és halogén átvivők+ 0 = Fe2

03

+2H2

S04 + 0 = Fe2

Os

+ H2

S04

+ 2HCI -j- 0 = Fea

Os

+ 4HC1 + xHa

SOt + 04

= CuC)a

+ H2

S04 + 04

=CuS04

-f XH2

S04 + 08

= Cua

Cla

+ H2

S04 + Os

=4CuCla

+ Fea

Os -j- 04

= CuCl2

+ Na2

S04 -J-04

= CuCla

-t-CaS04 -f 06

= 2CuS04

+ 2Fea

Os

+ 5H2

S04 0 -j- 09

= 4CuCl2

+ 2CaS04

+ Fe2

03

+ 4HCÍ + 0,=2FeCI, + CuCl, + Hi

S0, + 01

6

= 4CaS04

+ 8HC1 Fea

Os + 04

= 2AgCl + Na2

S04 -f 09

= 4AgCl + 2H2

S04

+ Fea

Os -j- 01

4

= 2AS04

H8

+Fe2

03

+ 2Ha

S04 -j- 04

= ZnCl2

+ CaS04

-f CaCOs nek szerepelnek. Ezekhez a majdnem mindig jelenlévő vasvegyületek, rézvegyületek stb. valamint különféle úgynevezett ritka fémek vegyületei is tartoznak, ha azonban ilyen oxygén ós halogén átvivők nincsenek jelen, akkor ilyeneket tetszés szerinti alakban hozzáadagolunk és azok drága anyagoknál úgy választhatók, hogy a további folyamatnál nem csapodnak le, vagy pedig könynyen visszanyerhetők. Az eljárásnál használt, ill. földolgozásra kerülő lúgok vastartalma is tetszés szerint szabályozható. Minél nagyobb az ércek kéntartalma, annál több levegőt is kell hozzávezetni és aenál savanyúbbak is lesznek a lúgok. Minél bázikusabbak az ércek annál kisebb is természetesen a savtartaJom. A lúgoknak vastartalma függ a nyers anyagoknak vastartalmú szulfidjainak "mennyiségétől, az ércekre való behatás stádiumától és a léghozzávezetéstől. Csekély léghozzávezetésnél még nagy szulfidtartalomnál a vasszulfát mennyisége növekszik, kis szülfidtartalomnál és nagy mennyiségű levegő hozzávezetésénél a vasszulfát menynyisége csökken. Ennek következtében tehát a földolgozás alá jutó lúgoknak vastartalma tetszés szerint szabályozható. Ha a nyers anyagoknak kéntartalma a bázisok lekötésére kevés, akkor már az anyagrakáshoz piritek keverhetők, vagy pedig a lúg-