54318. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékok tisztítására

— 8 — szféranyomás alatt álló gőz vagy víz segélyével legalább is 100, illetve 150° C.-ra. emeljük. Mivel az előmelegítést legkönnyebben gőz segítségével lehet végezni s mivel az ásványi alkatrészeknek a gőzben lévő készülékekre való lerakódása a fűtőfölületet nem befolyásolja, azért legcélszerűbben úgy járunk el, hogy a gőztérben egymás mellett vagy egymás fölött bizonyos számú medencét vagy tartót rendezünk el, melyek egymáshoz képest mindig lépcsőzetesen állanak és bordák s válaszfalak segélyével a lecsapatás szempontjából jellemző meghatározott részekre vannak fölosztva úgy, hogy a víz ezen medencékben bizonyos tekintetben kényszerpályán mozog. A kazánkőképződmények az egyes medencékben szilárd alakban lerakódnak vagy pedig kötőerejüktől az egymás fölötti medencékben végbemenő lecsapatások által megfosztatnak úgy, hogy a kazánban legföljebb C3ak iszapszerű lerakódások fordulnak elő. Hogy ezeket eltávolíthassuk, a készülék alatt, mint azt későbbb részletesen le fogjuk írni, egy esőnyúlvánnyal ellátott tölcsért helyezünk el, melybe a kazánkőtől megszabadított víz alá esik, s amely az iszapszerű alkatrészeket fölfogva, azokat a kazán fenekére, illetve egy olyan helyre vezeti, hol az iszap lerakódása legkevesebb alkalmatlanságot okoz, míg a megtisztított vizet a kazánvízhez juttatja. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az eljárás kivitelére szolgáló készüléknek egy kivitelét mutatja, a 2. ábra egy stationér-kazánokhoz való készüléket fölülnézetben, a 3. ábra pedig egy hajókazánokhoz és kisebb gőzterű stationér-kazánokhoz való készüléket ábrázol fölülnézetben, a 4. ábra az iszapszerű csapadékok eltávolítására szolgáló berendezést tünteti föl, az 5 —6. ábrák egy lokomobilkazánhoz való készüléket, a 7—9. ábrák egy lokomotiv-kazánhoz való készüléket, míg végre a 10—13. ábrák több kazánhoz való központi telepet ábrázolnak. Az 1. ábra szerint az (a) gőztartányban a(b> lábakon két (c, d) medence áll, melyek bizonyos közökben egymás fölött vannak elrendezve,® de éppen úgy lehetne egymás mellett is elrendezni őket megfelelő számban. A medencéket az (e) és (f) keresztfalak két főrekeszre osztják. A főrekeszek közül az egyik (g, h) a valamivel alacsonyabb (gl, hl) keresztfalak segélyével ismét alrekeszekre van osztva. A főrekeszek közül a másiknak falai részben át vannak lyukgatva. A folyadékot az (i) csövön keresztül a (k) medencerészbe nyomatjuk, hol levegő száll el folytonosan a folyadékból s mikor a tartány az (e) keresztfal magasságáig megtelt, akkor a folyadék az átlyukgatott fenekű (m) rekeszbe ömlik, honnan vékony sugarak alakjában a zárt (n) főrekeszbe jut. A folyadéknak sugárszerű elosztása továbbá mozgása és fölmelegedése folytán abból gáz és levegő száll el. A gáznemű alkatrészeket tartalmazó vegyületek részben oldhatatlan állapotba mennek át s már a (k), illetve (1) medencerészben lerakódnak. A víz élénk mozgása azonban kisodorja a (k) medencerészből ezeket a lecsapódott termékeket, melyek aztán legnagyobb részben az (1) rekeszben rakódnak le. A víznek az egyes medencerekeszekben való huzamosabb tartózkodása, vékony sugarakra való oszlása és a gőzben való mozgása azt eredményezi, hogy lassankint fölveszi azt a hőmérsékletet, mely szükséges, hogy az ásványi alkatrészek oldhatatlan állapotba jussanak. A folyadék mozgása ugyanilyen módon megy végbe a (d) medencében és így menne végbe a többi medencékben is, melyek az előbbi medencék alatt vagy mellett volnának elhelyezve. A medencék száma úgy van megállapítva, hogy a folyadék mely meghatározott mennyiségben s meghatározott gőznyomás mellett vezettetik be, annyi ideig maradjon a gőztérben, míg körülbelül eléri az elgőzölögtetés hőfokát, azaz a keve-