54263. lajstromszámú szabadalom • Generátorgáznak kerozénből való fejlesztésére és hozzávaló lángzó

•van föltüntetve, melynél két pótlólagos hevítést szolgáltató (13) kamrát alkalmazunk; ezek közül az egyik az elgázósító cső azon végén van elrendezve, melyen az olaj abba belép, míg a másik az 1. ábrához hasonló módon az elgázósító cső kibocsátó fúvókája mellett van. Ezen lángzónái a (26) szitaszövetet a (26a) sodronyszövethenger pótolja; ez a henger a fúvóka központos furatától kiindulva a (24) csövet körülvevő (25) aszbeszthengerig lialad. A (26a) henger belső végén a (27) aszbesztdugasz van elrendezve, ami által maximális szűrőhatást kapunk amellett, hogy az elgázositó csőből a fúvókába áramló gázok a legcsekélyebb ellenállásra találnak. Az 5 és 6. ábrán a lángzó csillárszerű kiképzése van föltüntetve. A (10) test közvetlenül a fölfüggesztő szerkezethez van erősítve és az olaj ezen át bocsáttatik be. A (21) elgázósító cső a (10) tömbről függ le és úgy, mint ez a 3. ábrán föl van tüntetve, oly szerkezeteket tartalmaz, melyek az örvényléseket meggátolják és a gáz jó szűrését biztosítják. A (22) fúvóka függőlegesen a (11b) tokba torkollik, mely a (11a) cső végén van megerősítve. A (11a) cső a (4a) ívcső útján a (12a) tokkal közlekedik, mely egy üreges gömb egy részét képezi és a (13a) kamrát tartalmazza; ezen kamrában központosán van elrendezve a lyukasztott (15a) cső, mely a (21) elgázósító cső alsórészét körülveszi és a (12a) tok alsó (30) süvegétől a tok (31) fedőlapjáig terjed és a (30, 31) részekkel össze van kötve. A (15a) cső mindkét vége nyitott úgy, hogy az égési levegő a •cső alsó végén belép, felső végén pedig kiléphet. A (6, 7) lángzócsövek a (12a) tok ellentétes végeiből indulnak ki és a (4a) ívcsőre célszerűen merőlegesek. A (10) test csavarmenetes részére a (32) gyűrű van csavarolva; a gyűrű és a (12a) tok födőlapja közé a hengeres (33) tok van iktatva, mely fölső végéhez közel a (34) nyílásokkal van ellátva, melyeken át a pótlólagos hevítést eszközlő berendezés égéstermékei távoznak. Ez a hevítő berendezés az elgázósító cső kibocsátó végét veszi körül. A (31) fedőlap és a (32) gyűrű a (35) csavarorsók és (36) csavaranyák útján vannak egymással összekötve és a (33) hengert maguk között befoglalják. A (22) fúvóka a (11b) tok fölső végében elcsúsztathatóan van elrendezve, hogy a (21) elgázósító cső kiterjedését és összehúzódását kiegyenlítse. A fúvóka kibocsátó végének a (23) légbebocsátó nyíláshoz képest elfoglalt függőleges helyzete az egész lángzónak egyik vagy másik irányban való elforgatása által szabályozható. Ezáltal ugyanis a (32) gyűrű a (10) testen föl- vagy lecsavaroltatik. A (36) csavaranyák oldása által a (32) gyűrűn függő részek tetszőleges mértékben lesülyeszthetők, hogy a hasítékos (11b) tokot a (22) fúvókához képest lefelé eltoljuk. A (11b) tokon a (37) alkoholcsésze van kiképezve, melyben a (39) szűrő van elhelyezve. A csészében aszbesztet vagy más nedvszívó anyagot he'yezünk el, melyet alkohollal telítünk és ezután meggyújtunk, ami által a lámpát üzembe helyező lángot kapjuk. Az alkohol elfogyasztása közben gáz fejlődik és a lámpa üzembe van; az alkohol kiégése után a gáz fejlődése folytatódik, mert az elgázosítót a (15) lángzó égéstermékei fűtik, másrészt az elgázósító a lángzóból kiáramló hő által is hevittetik. A levegő és gáz keverékének hőfoka azáltal tartatik meg, hogy a keverék a (13a) kamrában elhelyezett, magas fokra hevített (15) csővel érintkezik. Habár a fentiekben oly lámpát írtunk le, melyben a gáz fejlődése után azonnal el is használtatik, a találmány értelmében a gázt vagy gáz és levegő keverékét gyűjteni is lehet és később lehet elégetni és pedig akár világítási célokra szolgáló köpennyel kapcsolatban, akár pedig szabad láng gyanánt fűtési célokra. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gázfejlesztő gáznak kerozénolajból való előállítására, jellemezve egy generátor által, melyben az olajat kezdetben aránylag alacsony hőnek tesszük ki, hogy az