54095. lajstromszámú szabadalom • Nyomólevegővel működtetett fúrókalapács önműködő előrehajtással

acélból készül, hogy a fúrókalapács zárása céljából kivágásának edzett éleivel a csúszó sinbe behatolhasson. Ezen (o) szorítógyűrű hatása oly módon nyilvánul, hogy az ütési folyamat kezdetén a szorítógyűrű kivágásának fölső hátsó (p) éle és alsó mellső (q) éle a csúszósinbe behatolni törekszenek és ezáltal a fúrókalapácsot rögzítik. A reakció alkalmas pillanatában, amelyben az (a) fúrókalapács a fúrás visszahal adása közben előrecsappan, a (p) és (q) élek elegendő mértékben adják szabadon az (e) csúszósint, hogy az (o) szorítógyűrű is előrehaladhasson, azonban rögtön belekapaszkodnak az (e) csúszósinbe, ha a (c) tok hátrafelé igyekszik kitérni. Ha az (o) szoritógyűrű a mellső (d) csúszósamhoz csuklósan csatoltatik, mint azt az 1. ábra pontozással jelzi, a fölső mellső (p') él és az alsó hátsó (q') él lépnek az (e) csúszósinnel kapcsolatba és a fúrókalapács (a) tokjának zárását eszközlik. Ezen elrendezés és működési mód tényleg csak kinematikus megfordítása az első szorítógyűrű-példának, melynél a fúrókalapács súlya eszközli a szorítógyűrű zárását, míg a máíodik példánál a reakció egy fölfelé ható komponense idézi elő a szorítógyűrű zárását. Az (o) szorítógyűrűt nemcsak úgy lehet elrendezni, mint azt a 2. ábra mutatja, hanem a 4. és 5. ábrákon bemutatott módon is. Ezen két foganatosítási alaknál a szorítógyűrű a csuklós csatlakozása helyén az (e) csúszósinre rézsútos (o') hasítékok vannak elrendezve, amelyeken a szorítógyűrűket tartó (o") csapok át vannak dugva. A 4. ábrán föltüntetett szorítógyűrűnél, ha a fúrókalapács hátrafelé kitérni törekszik, a fúrókalapács súlya jut hatásra, amennyiben az (o") csap, amidőn az (o') hasíték alsó határoló falán fölcsúszni törekszik, a hajlított szorítógyűrűt lenyomja és az (e) sin szorítógyűrűjét megbillenti. Emellett a (p) és (q) élek az (e) sinbe behatolni törekszenek és ilykép a fúrókalapácsot a fönt leirt módon zárják. A szorítógyűrűnek az 5. ábrán föltüntetett foganatosítási alakjánál az <o") csap a reakció egy fölfelé irányított komponensének hatása alatt, ha a fúrókalapács visszahaladni törekszik, az (o') hasíték fölső falán lecsúszni igyekszik és ezáltal fölemeli a szorítógyűrű meghajlított karját, mimellett a (p') és (q') élek a csúszósinbe behatolni törekszenek és ezáltal a fúrókalapács zárását a leírt módon eszközlik. A szorítógyűrük oldása mindkét esetben azáltal történik, hogy az (o") csapok a fúrókalapács előrecsappanása közben a zárás alkalmával általuk nem érintett hasítékfalakon csúsznak és ezáltal a 4. ábra szerint a szorító gyűrűk fölemelését és az 5. ábra szerint azoknak lesülyedését kezdeményezik, ami elegendő arra hogy az (e) csúszórúd annyira szabadon adassék, hogy a fúrókalapács előretolása bekövetkezhetik. Ha a találmányt már meglévő fúrókalapácsokra akarjuk átvinni, az (s) szorítógyűrűt tartó (r) csapot a (t) villán rendezhetjük el és a (d') csúszósarút az (u) villával köthetjük össze. Mindkét villán szemeket rendezünk el, hogy a (v) tartó csavarokat lehessen dugni; a villákat ezenkívül a fúrókalapács (c) tokjával is lehet alkalmas módon összekötni. Ha valamely okból az (e') csúszósin alátámasztására a szokásos fúróoszlopot akarjuk alkalmazni, azt jelen találmány módosítása nélkül tehetjük, mert a fúrókalapács szakaszos előrehajtása ezen esetben is a fönt leírt módon történik. Végül megemlítjük, hogy a szorítógyűrűk csatlakozásuk helyén csak annyi mozgási térrel bírnak, amennyit a csúszósinnek alkalmas pillanatban való szabadon adása megkíván, mely mozgási tér csekély volta miatt a rajzban nincs helyes arányban kifejezésre juttatva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nyomó levegővel működtetett fúrókalapács önműködő előrehajtással, azáltal jellemezve, hogy az (a) fúrókalapács zárása hátrafelé irányított (o, s) szorítógyűrű által eszközöltetik, mely az (a) fúrókalapács súlyának hatása alatt áll. 2. Az 1. igényben védett, nyomólevegővel