53994. lajstromszámú szabadalom • Áramzáró berendezés elektromos jelzőberendezésekhez

— 2 — nak néhány foganatosítási alakját sómásan ábrázolja. Az 1. ábrán (1) a fényforrás, pl. zárjelző lámpa, (p) a fényforrás előtt alkalmazott, polarizátor, mely egyszerűség kedvéért üveglemezsorozatból állhat. Ez a berendezés az adó berendezést képezi, mely ennél a foganatosítási alaknál mozgatható. A fölfogó a (z) selencellából, a szintén üvegle oíezsorozatból képezhető (a) analizátorból és a kettőstörésű anyagból (csillámból) készült (s) korongból áll, mely korongaz (a) analizátor előtt van elrendezve és megvilágítás közben az analizátor és a fényforrás (p) polarizátora között foglal helyet. Az (s) korong (d) tengelye az (a) analizátor nyílásán van átvezetve és az analizátor mögött az ím) motorral összekapcsolva. A (z) sslencella a (bl) teleppel és a (t) transzformátor (wl) primértekercsével van összekötve, mely transzformátor (w2) szekundértekercse az egyenáram iránt érzéketlen (r) váltakozó áramú reléhez van csatolva. Míg ebbe a berendezésbe közönséges fény jut, addig az (il) cellaáramkörben egyenáram van, mely annál erősebb, minél erősebb a cella megvilágítása. Az (i2) szekundéráramkörben az áram egyenlő zérussal. Ha ellenben a forgó (s) csíllámkorongon át a föltogóba polarizált fény jut, a berendezésnek ez az állapota megváltozik. Ha pl. a csillámkorong másodpercenként 50 körülforgást végez,- a cella megvilágításának erőssége a legnagyobb és a legkisebb érték között másodpercenként 4 X 50—200-szer változik. Az (il) cellaáramkörben tehát másodpercenként 200 áramlökés keletkezik, a (t) transzformátor szekundértekercsében pedig másodpercenként 200 peródusú váltakozó áram fejlődik, mely az (i2) szekundér áramkörön halad át. Ennél a periódusszámnál az (r) relé működik és a helyi áramkört zárja. Ha váltakozó áramú relé helyett egyenáramú relét akarunk alkalmazni, a szekundér áramkörben haladó váltakozó áramot egyenáramra kell átalakítanunk. Ezt azáltal eszközöljük, hogy a (d) korongtengelyre, amint a 2 ábra mutatja, (c) kommutátort helyezünk és a (t) transzformátor (w2) szekundér tekercsében haladó váltakozó áramot erre a kommutátorra vezetjük. Az (r) relét tartalmazó (i3) áramkörben ez esetben pulzáló egyenáram halad. Az (r) relé vagy a fölfogóban, vagy a beállító műben rendezhető el. Az utóbbi esetben az a hátrány merül föl, hogy a berendezés idegen áramok iránt érzékeny, mert az (i3) áramkör legnagyobb része kábelekben volna elrendezve. Ha azonban a (c) kommutátort is a beállító műbe helyezzük, az említett hátrány megszűnik; ez esetben a váltakozó áramot vezető (i2) helyi áramkör a kábelben van. A kábelbe jutó idegen áramok (egyenáram vagy kisebb periődusszámú váltakozó áramok) az (r) relét akkor nem befolyásolhatják, mert azokat az (s) csillámlemezzel szinkrón ftitó (c) kommutátor oly váltakozó áramokra bontja szét, melyek az egyenáramú relét nem befolyásolják. Ily elrendezést a 3. ábra tüntet föl. Az (s) csillámkorong (d) tengelyén az (u) megszakító kerék van elrendezve, mely a (b2) telep által szolgáltatott (i4) áramot a csillámkorong minden egyes körülforgása közben négyszer szakítja meg. Az (i4) áramkörbe továbbá a beállító műben alkalmazott (e) mágnes van beiktatva, melynek sarkai előtt a szabad végén U-alakú (k) kontaktusdarabot tartó (g) nyelv leng (4—6. ábrák). Az (u) megszakító oly módon van a (d) korongtengelyen megerősítve, hogy a (g) nyelv végső helyzetét mindig akkor éri el, ha az (i2) váltakozó áram erőssége a legnagyobb. Az U-alakú (k) kontaktusdarab szárai között a (h) középdarab van elrendezve és pedig úgy, hogy az U-alakú (k) rósz a (t) transzformátor (w2) szekundér tekercsének egyik végével, a (h) középdarab pedig másik végével van összekötve. Ha a berendezésen áram nem halad át, a (g) nyelv középhelyzetét foglalja el (4. ábra). Amint az (u) megszakító az (Í4) áramkört zárja, az áram az (e) mágnest gerjeszti és a (g) nyelv a (k, h) kontaktusdarabokkal együtt az 5. ábrán látható helyzetet foglalja el. Ha ebben a pillanatban a (t)