53970. lajstromszámú szabadalom • Fölváltható váltóállító emelő- és hozzátartozó váltóállítóretesz

— 3 — a, (Dx) váltónyelv mozdulatlan marad mindaddig, amig az (rl) csiga az (fl—f2) görbén gördül. Ha az (rl) csiga az (fl—f2) irányban az (f2) ponton túl gördül, a (Zxl) rudat a (Bxl) csap magával viszi és a (Dx) váltónyelvet nyitja. Ugyanez áll az (Ax) váltónyelvre nézve is, melynek (r2) csigája <az (el—e2) görbén gördül. A váltó fölvágásánál a jármű először is a sínnel nem érintkező (Ax) váltónyelvet ragadja meg, mire a (Zxl) vonórúd az (Rl) •csigát a nyíl irányában az (fl—f2) távolságon túl elforgatja. Ezen helyzetben a (Dx) váltónyelv már nincs rögzítve és a fölfutó kerék nyomásának engedhet. Az (Rl) csigának az (Ax) váltónyelv által kezdeményezett forgatása által a kettős sodronyvezeték a (H) emelőig elmozgattatik, az (s) pecek elnyíratik és a váltóemelővel függő viszonyban álló (V, k) jelzőemelő «tilos» állásben elreteszeltetik. Az 5—8. ábrán föltüntetett kivitelhez tartozó váltóállító retesznél (10. ábra) az állítóműtől kiinduló rudazat a (Hl, H2, H8) •háromkarú emelő (H2) karjához csatlakozik és az egész emelőrendszert forgáspontja körül egyazon értelemben forgatja. A (Hl) és (H3) emelővégekhez a szabályozható (Zxl, Z2) vonórúdak útján az (Ax) és (Dx) váltónyelvek csatlakoznak. A (Zxl, Z2) vonórudaknak a (Hl, H2) ^melővégeknél fekvő csatlakozási pontjain forgatható (rl, r2) csigák vannak elrendezve, melyek a (Gl) tok (VI) elreteszelő pofáján lévő (fl—f2) görbén gördülnek. A (Hl, H2) emelők 120 foknyi szöget zárnak be egymással. Ha a (Dx) váltónyelv a sínhez szorúl, az <fl—f2) körív középpontja a (Zxl) vonórúdnak a (Dx) váltónyelven lévő (o) forgáspontjával, valamint a (Hl, H2, H3) emelőrendszer forgáspontjával és az (rl) csigának az <fl—f2) görbén lévő érintési pontjával egy vonalba esik úgy, hogy a (Dx) váltónyelv mozdulatlan marad mindaddig, ameddig az {rl) csiga az (fl—f2) görbén gördül. Ha azonban az (rl) csiga az (fl—f2) irányban az (f2) ponton túl gördül, a (Bxl) csap a (Zxl) rudat magával viszi, a rúd pedig a váltónyelvet nyitja. Ugyanez áll a (B2) csapra, (cl—c2) görbére és az (Ax) váltónyelvre nézve is. A váltó fölvágásánál a jármű először is a síntől távolálló (Ax) nyelvet ragadja meg, mire a (Zxl) rúd a (Bxl) csap útján a (Hl, H2, H3) emelőrendszert elforgatja és az (rl) görgő a nyíl irányában az (fl—f2) görbén legördül úgy, hogy a (Dx) váltónyelv már nem rögzíttetik és a fölfutó kerék nyomásának engedhet. A (Hl, H2, H3) emelőrendszernek az (Ax) váltónyelv által kezdeményezett elforgása folytán a rudazat egészen az emelőig elmozgattatik, a váltóállító emelőn az (s) pecek lenyíratik és a váltóállító emelővel függő viszonyban lévő jelzőemelők elreteszeltetnek. A 9. és 10. ábrán föltüntetett váltóállító reteszeknél a váltó átálltításánál az (Ax, Dx) váltónyelvek egymásután mozdulnak el; az (Ax) váltónyelv átállításánál a másik (Dx) váltónyelv elreteszelése oldatik és viszont úgy, hogy a váltóállító retesznél a váltónyelvek átállítása nemcsak egymásután történik, hanem az emelő egész lökete a váltónyelv átállítására használtatik föl. A 9. ós 10. ábrán látható (el—e2), illetve (fl—f2) görbék a kettős sodronyvezetékek, illetve a rudazatok kikompenzálására szolgálnak. A váltó fölvágásánál a váltóállító retesz deformáció nélkül átfektetik. A váltóállító reteszen lenyírható peckek nincsenek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fölvágható váltóállító emelő, jellemezve a (H) váltóállító emelőhöz erősített (R) csigában, illetve (D) fogaskerékben kiképezett excentrikus hornyok, továbbá a (Cl—C2) kulisszatolattyú által, melyet a (h) kilincs kényszermozgásuan vezérel úgy, hogy a váltóhoz tartozó jelzőemelők elreteszelte tnek, mihelyt a váltó fölvágatik. 2. Az 1. igényben védett váltóállító emelő foganatosítási alakja, jellemezve a (Cl, C2) tolattyún elrendezett (N) orr által, mely az (R) csiga, illetve (D) fogaske-