53954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fényudvarképződéstől ment fotografiai lemezek előállítására
Megjelent 1911. évi november h«S 343-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI fgf if HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 53954. szám. ix/f. OSZTÁLY. Eljárás fényudvar képződéstől ment fotográfiái lemezek előállítására. HERZKA ADOLF VEGYÉSZ DRESDENBEN. A bejelentés napja 1910 julius hó 9-ike. A találmány tárgya új eljárás fényudvar- j képződéstől ment fotográfiái lemezek előállítására. Ismeretesek különféle eljárások, amelyek ugyanezt célozzák. A többi között ismert eljárás az emulzióhordozó (üveglemez) egyik oldalára vízben oldható festett zselatinréteget alkalmazni. Ezen eljárásnál azonban az a hátrány mutatkozott, hogy a zselatin az emulzió fölvitele alkalmával, dacára annak, hogy előzetesen száríttatik, ismét föloldódik és annyi festéket ad át az emulziónak, hogy ennek fényérzékenysége károsan befolyásoltatik. Ha a zselatinréteget megkeményíthetnék, a föloldás elkerülhető lenne. Vannak ugyan keményítőszerek, de ily esetekben nem lehetett eddig alkalmazni. Az eddig egyoldalú réteget ugyanis (hogy az hatékony legyen) oly vastagra kellett venni, hogy keményítése után az előbbi hiba ellenkezője állott volna elő. A réteg túlnehezen oldódott volna és a fejlesztés alkalmával egyáltalán nem vagy csak tökéletlenül lett volna eltávolítható. Kiegészítésül megjegyzendő még, hogy az emulzió csökkentett fényérzékenysége ismét magának a zselatinrétegnek rendeltetését is befolyásolja, amennyiben hosszú exponálást kíván, mimellett a zselatinrétegeken a fény végül mégis áthatol és fényudvar képződik. A találmány szerint a fényudvarképződést olykép gátoljuk meg, hogy az eddigi egyoldalú zselatinréteget körülbelül felényi vastagságban az emulzióhordozó mindkét oldalára osztjuk el. Az ezáltal elért hatás röviden a következő : A kettéosztás által az egyes rétegek oly vékonyakká válnak, hogy (magában véve ismert módon) keményíthető és amellett fejlesztés alkalmával mégis eltávolítható. Másfelől azonban a keményítés olykép hat, hogy a rétegek az emulzióval szemben nem oldódnak. A fényérzékenység csökkenése ezáltal elkerültetik, az exponálási idő normális marad és a két réteg — amelynek együttes vastagsága csupán olyan mint az eddigi egy rétegé — teljesen elegendő ahhoz, hogy a fény áthatolását és ezzel a fényudvarképződést meggátolja. Az újítás oly hatásos, hogy a rétegeket még az eddigiek felénél is vékonyabbra választhatjuk, minthogy még ez esetben is elég hatásos a szükségelt rövid exponálási idővel szemben és ily vékonyság mellett a
