53939. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagy energia változásoktól függően történő előidézésére

- 2 tengelyére merőlegesek, tehát az (la) ábra szerint sugárirányban érik a (b) edény falát. Ha az (f) esévén áram megy át, a katódsugarak akként terelődnek el, hogy a (b) katóda körül evolvensszerűen görbülő fölületeket alkossanak, mint az az (lb) ábrán látható. Ha az (f) cséve által gerjesztett mezőt még inkább erősítjük, végül oda jutunk, hogy a katódsugarak a cső falát egyáltalában nem érik, hanem a katóda körül körhengeralakú fölületekben rendezkednek el, mint az az (le) ábrán látható. Amint a katódsugarak síkja meggörbül, a sugárzó áram intenzitása azonnal megváltozik. Mi ennek oka, azt nehéz megállapítani, valószínűleg az, hogy a katódsugarak a görbített pályán a cső belsejében hosszabb utat tesznek meg és így a csőben lévő gáz fokozottabb mértékben ionosodik, tehát az egész sugárzóáram intenzitása növekedik. Az (f) csévén átfolyó áram intenzitásának minden változása ezért a (c) áramforrásból táplált sugárzóáram intenzitásának változását idézi elő. Ugy tapasztaltuk, hogy ennek az elrendezésnek érzékenysége a katódsugarakat befolyásoló mágnesmező intenzitásának, illetve mi evvel egyre megy, a katódsugarak alakjának megfelelően változik, sőt — ha egymásután fokozódó erősségű mezőkkel kísérletezünk — úgy találjuk, hogy különböző érzékenységű szabályozást létesíthetünk. Hogy a lehető legkedvezőbb érzékenységet biztosíthassuk, a primér áram által átfolyt (f) cséve mellett evvel konaxiálisan még egy második, valamely segédáramforrásból táplált csévét is alkalmazhatunk és az ezen átfolyó áram erőgségét akként szabályozhatjuk, hogy a berendezés érzékenysége lehetőleg kedvező legyen. A 2. ábrán ily berendezés látható. Az 1. ábrán- látható berendezés alkotórészeihez mint új elem a (g) segédcséve, az (m) áramforrás és a Bzabályozható (n) ellenállás járul. Ha a szabályozható (n) ellenállás szabályozásával a segédceéve áramerősségét szabályozzuk, úgy tapasztaljuk, hegy a segédcséve mágneses mezeje, mely a cséve hosszának egy centiméterére eső ampéremenetek számával egyenlő, és a csövöu átménő sugárzóáram intenzitása között az összefüggést a 3. ábrán látható görbe tünteti föl. Eme görbe szerint a sugárzóáram (i) intenzitása igen csekély, míg a centiméterekre eső ampéremenetek száma zérus, vagyis a segédcsévén áram egyáltalában nem megy át. Ha a segédcsévében folyó áramintenzitást nagyobbítjuk, a sugárzóáram iütenzitása kezdetben igeii kis. mértékben növekedik, az (xl és x2) pontok között a növekedés igen gyors az (x2) popt után pedig ismét lassú. A görbének gyorsan emelkedő része jelzi az illető cső legkedvezőbb érzékenységét. Ha a csövet a segédcséve áramának megfelelő szabályozásával erre az érzékenységre állítjuk be, a primér áram energiájának kismérvű változása a szekundér áram energiájának igen nagymérvű változását idézi elő, mi a 3. ábra egyszerű megtekintéséből is világos. Az eddig leírt berendezésnek még egy nagy hátránya van, mely abban áll, hogy hatását az anódán végbemenő folyamatok tehetetlensége nagyon lassítja. Ez a hátrány különösen akkor válik érezhetővé, mikor igen nagy gyakoriságú időszakos energiaváltozásokról van szó. Elkerülhető ez a hátrány, ha a (c) szekundér áramforrás által szolgáltatott áramot a negativ sarkon két részre osztjuk, melyek egy-egy katódához mennek (1. a 4. ábrát). A két (bl, b2) katóda mindegyikét egy-egy a (p) áramforrásból táplált (fl) illetve (f2) cséve veszi körül. A berendezés érzékenységének szabályozására a (gl) illetve (g2) segédcséve szolgál, metyet az (m) áramforrás az (n) szabályozó ellenálláson át táplál. Az(fl,gl) és (f2, g2) csévék kapcsolása olyan, hogy az összetartozó csévék hatása az egyik katódánál összegeződjék, míg a másiknál egymásból levonassék, tehát az egyik katódánál a mező erősödjék; a másik katódánál pedig gyengüljön, mit igen egyszerű módon akként érünk e), hogy pl. az (fl, gl, gg) csévéket azonos, a (g2) csévét pedig ellenkező módon tekercseljük. Ennek az a következményei hogy a (d) anódán meg' nem osztott áram az egyik irányú primér ener-