53931. lajstromszámú szabadalom • Önműködő pénzváltóberendezés
7. ábra a 6. ábra E—F vonala szerint ' való metszet, a 8. ábra a berendezés fölülnézete. A berendezés működési módja a következő: Ha pl. egykoronás pénzdarabot öt darab húszfilléresre akarunk fölváltani, az egykoronást a neki megfelelő (2) hasítékba dobjuk; a pénzdarab, amint a 4. ábra ••mutatja, a (8) emelő (8b) harántpeckére hull, mely erre az (5) hajtókerékre erősített (4) villa (4a) ágára fekszik föl. A (20) gyűrű húzása által a húszfilléres nagyságnak megfelelő lyukkal ellátott (19) tolattyút az (1) gyűjtőcső alá mozgatjuk, mire a tolattyú egy húszfilléres pénzdarabot magával visz és azután kis tartályba I ejt. Erre a (19) tolattyú rúgóhatás folytán önműködően visszacsappan. A (20) gyűrűt tehát egymásután ötször kell kihúzni, ha egykoronás pénzdarabot és tízszer, ha kétkoronás darabot akarunk fölváltani. A (19) tolattyún kis (18) fogasrúd van alkalmazva (7. ábra), mely a (19) tolattyú minden elmozgatásánál a (7) tengelyre erősített (5) hajtókereket kerületének 1 /1 0 részével elforgatja és a (4) villát magával viszi; a (7) tengelyen a (9) korong van alkalmazva, mely kerületén szimmetriásan elrendezett két (9a) és (9b) bevágással van ellátva. Egykoronás pénzdarabok fölváltásakor ötszöri húzás után a (8) emelő a pénzdarab súlyának hatása folytán a (9a) vagy (9b) bevágásba kapaszkodik és a pénzdarabot elbocsátja. így működik a pénzváltóberendezés, ha benne elég váltópénz van elhelyezve. Ellenkező esetre a következő berendezés van alkalmazva: A gyűjtőcső tolattyú ja alatt a (24) pecek van elrendezve (8. ábra), mely forgathatóan van ágyazva és ellensúllyal ellátva. Amíg a gyüjtőcsőben csak egy pénzdarab is van, addig ez a pénzdarab a pecekre nyomást gyakorol és lehetővé teszi a tolattyú elmozgatását. Amint azonban a berendezés az utolsó húszfillérest kiszolgáltatta, az ellensúly a (24) pecket a tolattyúnak erre a célra alkalmazott nyílásába szorítja, minek ' folytán a tolattyú addig rögzítve marad, míg a gyűjtőcsőbe újabb húszfillérest nem helyezünk. Megjegyzendő továbbá, hogy egykoronás pénzdarab bedobásakór a (8) emelőt a pénzdarab súlya lenyomja és minthogy a (8) emelő a (15) sodrony által a (16) emelővel van összekötve, a (16) emelő fölemelkedik és a (19) tolattyú (19a) orrát elbocsátja. A pénzdarab addig marad a (8) emelőn fekve, míg az öt húszfillérest ki nem vettük, mert, amint már említettük, a (19) tolattyú minden egyes húzásakor a (9) korong kerületének csak Vio részével forog el úgy, hogy ezáltal lehetővé vállik, hogy a berendezésí bői egymásután újabb húszfilléreseket vehessünk ki; míg a (9) korong kerületének felével forog el, a (8) emelő a (9a) vagy (9b) bevágásba csappan be és a pénzdarabot leejti (4. ábra) mire a (16) emelő a (19) tolattyút elreteszeli. Nehogy a (9) korong a (19) tolattyú minden egyes kihúzása után ezzel együtt visszamozogjon, hanem elmozgatott helyzetében megmaradjon, a következő berendezés van alkalmazva: A (9) korong a (7) tengelyen meg van erősítve, az (5) hajtókerék ellenben a (7) tengelyen lazán van elrendezve és egyik oldalán zárókilinccsel van ellátva, mely a mellette a (7) tengelyre erősített (6) zárókerékkel kapcsolódik. Ha a (19) tolattyú az (5) hajtókerekeket a (18) fogasrúd útján hátrafelé forgatja, a zárókilincs a (6) zárókereket a (7) tengellyel és a (9) koronggal együtt magával viszi. Ha ezután a tolattyú a hajtókerékkel együtt visszamozog, a zárókilincs ellenkező irányban halad és a, (6) zárókereket a (7) tengellyel és a (9) koronggal együtt elmozgatott helyzetükben hagyja. Ha a (26) kétkoronás pénzdarabot akarjuk fölváltani (5. ábra), ezt az arra való (3) hasítékba dobjuk (2. ábra), mire az a (10) emelő (10a) harántpeckére hull és az emelőt lenyomja. A (10) emelő hátsó vége horogalakú (10b) karral van ellátva, mely a fokozatosan forgatható (12) korong vájatába kapaszkodik. A (10b) kar célja, hogy a (7) tengelyen elrendezett (12) korongot egykoronás pénz-
