53888. lajstromszámú szabadalom • Fonaltekercselő dob

az a fonalat a dob hossztengelye irányában oldalt akképen eltolja, hogy a fonál mindig az A—-A síkban fölmotolálható és oldalsó párhuzamosan fekvő B—B. síkban lemotolálható (1. ábra) anélkül, hogy külön olyan második dobra- volna szükség, amelynek a rúdjai oldalirányban eltolhatok anélkül, hogy a fonalak kereszteződnének és összekuszálódnának.

Ezt elvileg azáltal érjük el, hogy két rúdcsoportot egymásba szerelünk. Ha először föltesszük (1—4. ábrák), hogy a II. csoport rögzítve van, vagyis oly rudakból áll, amelyek két (c) fejtárcsában szilárdan vannak megerősítve, akkor az I. csoport a (c) tárcsa sugárirányú hasítékai folytán (3. ábra) a (d) vezető hornyos tárcsában (4—6. ábra) lazán csúszik és — állandóan párhuzamosan maradva — a következő mozgásokat kénytelen végezni:

1. sugárirányú mozgást kifelé,

2. tengelyirányú mozgást oldalt,

3. sugárirányú mozgást befelé,

4. tengelyirányú mozgást ellenkező értelemben, mint a 2. alatti mozgás.

így tehát

1. az I. rúdcsoport a fonalat megfogja, ameddig az a rögzített II. csoportra nem jut,

2. a mozgó rúdcsoporton fekvő fonal a kívánt mértékben a dobtengely irányában oldalt mozog,

3. az I. csoport a fonalat ismét a II. csoportnak adja át,

4. az I. mozgatható csoport, amelyen most már fonal nincsen, kezdeti helyzetébe visszatér.

Ezen mozgási elvnek egy különleges foganatosítási alakja például következőképen alakulna:

A rögzített rúdcsoport oly rudakból áll, amelyek két (c) tárcsához vannak erősítve (1—4. ábra). A mozgó rudak a rögzített (c) fejtárcsa (3. ábra) sugárirányú hasítékaiban lazán vannak vezetve és a dobhoz sugárirányú, valamint a dobtengellyel párhuzamos mozgásukat két (d) tárcsától nyerik (1., 2., 4., 5. és 6. ábrák), amelyek (e) vezetőhornyokkal vannak ellátva (5. és 6. ábra).

A hornyolt (d) tárcsák egybeöntött (f) hüvelyekkel vannak ellátva (1. és 2. ábra). Ezeken a hüvelyeken egy-egy (g) fogaskerék ül, amelyeket differenciális kerekek útján az (1) főtengely és (m) szíjtárcsa a (h) és (i) fogaskerekek révén hajt. A fogszámok pl. úgy választandók, hogy a motola összkörülforgásánál, a mozgatható rudak a kerület x/12 részével visszamaradnak.

A vezetőhoronnyal ellátott (d) tárcsa alakja az 5. és 6. ábrán van föltüntetve. A rajzból minden további magyarázat nélkül kitűnik, hogy a mozgócsoport rúdjai, amelyek a rögzített (c) tárcsa hasítékaiban (3. ábra) sugárirányban eltolhatok, a vezetőhorony hullámhegyeit és hullámvölgyeit követni kénytelenek és így kerületük egyszer nagyobb, illetve kisebb lesz, mint a rögzített rúdcsoport kerülete. A mozgó rudak eg}’szer a rögzített motola rúdjai fölé emelkednek, egyszer azok alá sülyednek.

Hogy már most a vezetőhoronnyal ellátott (d) tárcsával egyidejűleg tengelyirányú eltolást is elérhessünk, a vezetőhoronyban emelkedések és mélyedések vannak kiképezve (6. ábra), amelyeket a mozgatható rudaknak szintén követniük kell. Hogy a rudak időelőtti kopásának elejét vegyük és pontosabb mozgást érjünk el, az egyik vezetőtárcsa. (k) rúgó nyomása alatt áll (1. és

2. ábra). A részben síkba fejtett vezetőhoronynál (6. ábra) a mozgatható rudak néhány helyzete van föltüntetve.

Rögzített és mozgatható rúdcsoport helyett mindkét csoport rúdjai vezethetők a (c) tárcsa hasítékaiban (10. ábra) hornyos tárcsák révén és pedig akképen, hogy sugárirányú mozgás alkalmával az egyik csoport legmagasabb, a másik legmélyebb helyzetében van. Ez a foganatosítási alak a 7. és 8. ábrákban van föltüntetve. A vezetőhornyos (p) tárcsák (9. ábra) megfelelő kiképzése folytán a fonál nyújtását a munka ► folyamat alatt teljesen kikerülhetjük. A hasi tékos tárcsa alakja ezen foganatosítási alak számára a 10. ábrában van föltüntetve. Azon esetben, ha ezen elrendezésnél ugyanolyan eltolást kívánunk elérni, mint az előbb ismertetett foganatosítási alaknál, amelynél