53840. lajstromszámú szabadalom • Csavarkötés
2 ábrákon a hornyok fenekei párhuzamosak •és azok oldalai hátra-befelé összefutnak. A leírt összes szerkezeteknél a hornyok élei le vannak gömbölyítve, mint az (5)-nél látható, hogy ilyképen a csavarmenetek sima legömbölyítésben végződjenek és hogy a megfelelően alakított alátétlemezzel való kapcsolódás pontos legyen, viszont a hornyok belső vége, mint az a rajzból látható, a csavarszög teljes átmérőjében végződik. A rögzítő alátétlemezt (6)-al jeleztük, mely előnyösen köralakú, a csavarszög számára középső nyílással bír, és a nyílás mentén befelé nyúló szemközti (7, 7) kiugrásokkal van ellátva, melyek, mint a rajzból látható, a nyílás kerületén alkalmas legömbölyítéssel nyúlnak befelé. (8) a szokásos alakú csavaranya, melynek egy vagy több oldalfölülete az alsó szélén előnyösen rézsútos alámetszésekkel van ellátva [1. (9), 2. ábra], melyek az alátétlemez fölfelé hajlított széle számára kivágásokul szolgálnak. A leírt csavarkötés alkalmazási módja a következő : Miután a csavarszöget a heveder lemezeken és síngerinczen, ill. bárminő más csavarszög és csavaranya által összeerősítendő elemeken áthelyeztük, az alátétlemezt a csavarszögre helyezzük, mikor is az alátétlemeznek (7) kiugrásai a (3) hornyokkal kapcsolódnak és ezeknek kívánt helyén rögzíttetnek. A kiugrásoknak a hornyokban való rögzítése előnyösen úgy történik, hogy a rögzítés valamivel előbb menjen végbe, mint az alátétlemeznek a hevederlemezre való erős rászorítása ugy, hogy az alátétlemez a csavaranyával szemben a hevederlemez ellenállásától független ellenállást fog kifejteni, és ilyképen a csavaranyára még bizonyos erőt kell gyakorolnunk, hogy az alátétlemez teljesen hátraszoríttassék és •a heveder a csavaranyának teljes szorító hatása alá jusson. A leírt szemközt elhelyezett egyenlő hornyoknak és a megfelelően beillő alátétlemez-kiugrásoknak előnye az, hogy az alátétlemez ilyképen a csavarszögön mindig egyenlő központos helyzetben marad. Az alátétlemeznek belső széle a csavarmenetekkel nem kapcsolódhatik, minthogy az alátétlemeznek nyílása valamivel nagyobb, mint a csavarszög; a kiugrásoknak a hornyokkal való kapcsolódása pedig azt eredményezi, hogy a csavarszög mindig a központos helyzetet foglalja el és az alátétlemeznek forgása meg van akadályozva. Minthogy az alátétlemezt a csavarszögre kézzel toljuk rá, míg a kötés létre nem jön és a csavaranya ráhelyezésénél a szemközti rögzítő fölület felé szorítjuk, a csavaranyával szemben kifejtett ellenállás a fokozatosan sekélyebbé váló hornyok következtében fokozatosan fog növekedni ugy, hogy ilyképen az ellenálló súrlódás állandóvá válik és nem csökken akkor sem, ha a csavarkötéssel ellátott elemek egyikének pl. a hevederlemeznek ellenállása bárminő okból csökkenne. A csavaranya tehát az alátétlemeznek állandóan jól kötő súrlódással támaszkodik neki, az alátétlemez pedig a csavarszögön központosán és forgás ellen rögzítve megtartatik, míg a csavaranyát meg nem oldjuk és ez a hatás a csavarkötésnek az alátétlemez alatti elemének jelenlététől teljesen független. Hogy a csavarkötés megoldását és a csavarszög meglazulását megakadályozzuk, az alátétlemeznek széle alkalmas szerszám segélyével az egy vagy több helyen alkalmazott (9) térbe van fölhajlítva, mint azt a 2. ábrán (10)-nél pontozott vonalak jelzik, miáltal a csavaranyát forgás ellen biztosan rögzítjük (1. 1. ábra). Ha a csavarkötést fánál vagy más puha anyagból akarjuk fölhasználni, úgy a rendes (6) alátétlemez alatt még egy (11) alátétlemezt is alkalmazunk, melyet a csavarkötéssel ellátandó fölületre helyezünk. Az említett alátétlemez átmérője valamivel nagyobb, mint a (6) alátétlemezé úgy, hogy ezáltal a (6) alátétlemez fölhajlítására szolgáló hátlapja számára tartó fölületül szolgál. Ha a csavaranyát meg akarjuk oldani, a (10) fölhajlított szegélyt hasonló módon lelapíthatjuk olyképen, hogy a szerszámnak végét a (9) térben rászorítjuk és azt az eredeti helyzetbe visszük vissza.
