53801. lajstromszámú szabadalom • Újítások késélesítő készülékeken

Megjelent 1911. évi október hó 37-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEIRAS 5B801. ^MseNai.^O n XVÍII/a. OSZTÁLY. Újítások késélesítő készülékeken. KHOUSEK JÓZSEF MÉRNÖK BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1910 julius hó 14-ike. A jelen találmány tárgya a késélesítő készülékek azon fajára vonatkozik, melyek fogantyúval ellátott tartókeretben, két egymással párhuzamos tengelyen, célszerűen egymáshoz képest eltoltau elhelyezet acéltárcsákból állanak és melyeken az élesítés akként történik, hogy az élesítendő tárgyat az acéltárcsák élei között néhányszor végighúzzuk. A jelen találmány szerinti újításokat, melyek e készülékek kezelésének célszerűbbé tételét célozzák az alábbiakban 3 csatolt rajz kapcsán tüzetesebben ismertetjük. E rajzon az újtások két kiviteli példában vannak ábrázolva. Az 1. ábra a készülék egy kiviteli alrfkjáuak oldalnézete, a 2. ábra fölülnézete, a 3. ábra a készülék egy más kiviteli alakjának kisebb léptékű oldalnézetét tünteti föl Az eddigi ily fajta élesítő készülékeknek az a hátrányuk, hog}' azokat csak a kézben szabadon lehet használni, mert a fogantyút körül markoló újjak izületei mélyebben fekszenek, mint a tartókeret fölfekvési fölülete úgy, hogy a készüléket használat közben valamely helytálló tárgyhoz, pl. asztallaphoz hozzászorítani nem lehet, ami pedig a kezelhetőséget igen jelentékeny mértékben fo-i kozza. A jelen találmány szerinti egyik | újítás ezen hátrányt megszünteti és pedig azáltal, hogy az ismert élesítő tárcsák ágyazására szolgáló tartókerettel összefüggő fogantyú egy vagy több pontján vagy egész hosszában a tartókeret fölfekvési föliiletének síkjában fekvő talpfölülettel bír. Ennek az az előnye, hogy az élesítő készüléket egész hosszában hatásosan valamely szilárdan álló fölülethez pl. az asztallaphoz lehet szorítani. Ezen szempontból különösen előnyös megoldást képvisel az 1. és 2. ábrában bemutatott kiviteli alak, melynél az (a) ós (b) élesítő tárcsák ágyazására szolgáló (c) tartókerettel összefüggő (e) fogantyú kengyelalakúan van kiképezve és melynél a tartókeret fölfekvési fölületének síkjában fekvő talpfölületet egy az (e) kengyel szabad végén kiképezett (f) fül alkotja. E kiviteli alaknak ugyanis az az előnye, hogy a fogantyút jól körülmarkolhatjuk és ennélfogva a kéz által kifejthető szorító hatás a maga teljességében érvényesülhet. A fogantyúnak ezen kengyelszerű kiképzése azonban még azt az előnyt is biztosítja, hogy a hüvelykújj, mely a kés esetleges elcsúszása esetén megsérülésnek a leginkább van kitéve, a kengyel alá, a tartókeret mögé