53795. lajstromszámú szabadalom • Beszélőgép

mely kart a következőkben egyszerűen szelencekarnak fogunk nevezni. A nagyjában vízszintes síkban fekvő szelencekarnak tágabb vége majdnem 90°-kal fölfelé van görbítve és elforgathatóan illeszkedik a hengeres (19) nyílásba, mely a függélyes (21) consolnak oldalas, gyürűalakú (20) toldatában van kiképezve. A (21) consolnak alsó vége az oldalas (22) peremekkel van ellátva és a vízszintes (6) válaszfalra van szilárdan fölerősítve; a fölerősítésre a jelen esetben a peremeken átjáró és a válaszfalba becsavarolható (23) csavarok szolgálnak. A (17) szelencekarnak elforgatást megengedő tartása céljából a (25) forgásesap van elrendezve, melynek fölső vége a consol hengeres (19) nyílásába pontosan beillő, áttört (26) tárcsának közepén van átillesztve, míg a csapnak alsó vége a szelencekarból lenyúló (27) fülön jár át és a consolban, a szelencekar alatt kiképezett, megfelelő (28) fészekkel kapcsolódik; a forgáscsap a (29) szorítócsavar segélyével mereven van a szelencekarral összekötve, míg a csapnak végei az áttört tárcsában, illetve a consolban elforgathatok. Ekként a szelencekar helytálló függélyes tengely körül vízszintes síkban elforgathatóan van fölerősítve. A kúpos csőalakú (17) szelencekar tulajdonképen kisebb nyakrészét képezi egy csuklós nagyjában U-alakú hangtölcsérnek (1. ábra), melynek (30) főrésze a nyakrészhez képest elmozgatható. A hangtölcsérnek ezen főrésze akként van méretezve és elhelyezve, hogy az, bármely állapotnál, a szekrénnyel egyáltalán nem érintkezik és a szekrénytest fölső kerületének síkja fölött fekszik, a szekrénynek zárt állapotánál pedig a (2) födélnek oldalai által körül van véve. A tulajdonképeni (30) hangtölcsér téglányalakú harántmetszettel bír, aránylag lapos és két, a tető- és fenéklapot képező (31, 32), valamint két, az oldallapokat képező, függélyes (33, 34) resonáló lemezből (3. ábra) áll. A tető- és fenéklapok csak kis mértékben, az oldallapok azonban nagy mértékben divergálnak a mellső oldal felé. A négy resonáló lemeznek belső végei a négyszögletes harántmetszetű merev (35) hüvelybe (2. ábra) vannak szorosan beillesztve, mely a hosszirányban bővülő üreges merev (36) könyöknek külső végén van kiképezve. A könyöknek hátsó, szűkebb része, előnyösen majdnem 90°-kal lefelé van görbítve és a domborúan ívelt (37) szélben végződik, mely a szelencekar hordó (21) consol fölső részének coaxiális, de homorúan ívelt szélével kapcsolódik. A (36) könyök a vele mereven összekötött és két átellenes pontjából kinyúló vízszintes (40) csapok segélyével elforgatható; ezen csapok a fölfelé nyúló (42) karoknak (1. ábra) fölső végén kiképezett (41) ágyazatokba vannak forgathatóan beillesztve. A (42) karoknak alsó végei a (43) csavarok segélyével a (21) consol gyürüalakú (20) toldatának (2. ábra) két egymással átellenes részére mereven vannak fölerősítve. A (40) csapok középvonala a könyök és a consol egymással correspondeáló ívelt széleinek görbületi tengelyét födi. Ekként a hangtölcsérnek (30) főrésze a (40) forgáscsapoknak fix középvonala körül, a hanglemeztartó síkjára merőleges harántsíkban kilendíthető, amikor is a könyöknek domború széle a consolnak homorú szélén csúszik és a hangtölcsér belseje a szelencekar belsejével közlekedésben tartatik. A (30) tölcsér bármily kívánt szögállásának biztosíthatása céljából a (36) könyök a (45) szegmensei van ellátva, melyen egy, tölcsérnek forgási tengelyével központos ív mentén fogak vannak kiképezve. Ezen fogakkal a rugós (46) kilincsnek fölső meggörbített vége kapcsolódik, míg annak alsó vége a (47) csavar segélyével a (21) consollal van mereven összekötve. A rugós kilnicsnek fölső vége akként van meggörbítve, hogy a szegmens foghézagait kitölti, amikor is azonban utánaenged és így lehetővé teszi a tölcsérnek kézzel való elforgatását, de meggátolja annak a súly hatása alatti kitérését. Egy, a (21) consol mellső részének fölső oldalán kiképezett fészekbe a pl. gummiból készült utánaengedő (48) ütköző van beillesztve, melyhez a tölcsérnek alsó állásá-