53787. lajstromszámú szabadalom • Légcsavar nem merev szárnyakkal

2 -lyed, a csavarok és a motor közötti kapcsolat önműködően oldódik és a csavarok a bennük fölhalmozott mozgási energia folytán forgásban maradnak. A csavarok forgási sebessége azonban csakhamar csökken és ezzel együtt a szárnyak feszültsége is. Ennek következtében a szárnyak a röpülőkészülékhez viszonyítva emelkednek és az sülyedni kezd. A szárnyak kilépő éle emellett gyorsabban emelkedik, mint a belépő él úgy, hogy bizonyos idő múlva a kilépő él magasabban fekszik, mint a belépő él. A leeső röpülőkészülékre alulról ható levegőellenállása ekkor a csarokat ugyanazon irányban forgatja tovább, mint előbb a motor. Bizonyos idő múlva a készülék egyensúlyi állapotba jut, vagyis csavarok forgási sebessége többé nem csökken. A centrifugális erő tehát a szárnyakat feszes állapotban tartja és a röpülőkészülék bármilyen magasságból mérsékelt sebességgel esik a földre. Az egyensúlyi állapot annál nagyobb sebességnél áll be, minél kisebbek azon ellenállások, amelyeket a szárnyak mozgásuk közben legyőzni kénytelenek. A rőellenállás az előre menő szárnyélnek homlokellenállása. Hogy ezt a lehető legkisebb mértékre csökkenthessük és hogy a szárnyéleknek átcsappanását kisebbítsük, ezeket vékony bádogdarabokkal merevítjük. Ha a szárnyak belépő végeit egy kerékhez erősítjük, ami szerkezeti szempontból több előnnyel jár, úgy a kilépő él, ha a motor fölmondja a szolgálatot, a kerékkoszorúba ütközik és így ezen a helyen nem emelkedhetik magasabbra, mint a belépő él. Hogy ennek dacára elérjük azt, hogy a csavarok ez esetben ellenkező emelkedést vegyenek föl, a szárnyak súlyait akképen osztjuk el, hogy a belépő él feszültsége nagyobb legyen, mint a kilépő élé. Ezt célszerűen azáltal érhetjük el, hogy a pl. vitorlavászonból készült szárnyak külső végeit trapezalakú, vékony bádogból készítjük, amelynek szélesebb oldala alkotja az előremenő élt. A kilépő élnek valamivel csekélyebb feszültségepedig ezenkívül azzal az előnnyel jár, hogy a szárny emelkedési szöge a forgási tengelytől a szárny külső vége felé csökken, ami a hatásfok, vagyis a hasznosítható fölhajtás és a munkateljesítmény közötti arány szempontjából előnyös. A hüvelyek, amelyekhez a szárnyak kilépő élei vannak megerősítve, a tengelyen eltolhatóan vannak elrendezve. A hüvelyek eltolása útján a csavarok menetmagasságát növelhetjük vagy csökkenthetjük és ezzel együtt változtathatjuk a csavarok forgatásához szükséges nyomatékot is. Ha a két egymással ellenkező irányban mozgó csavar forgatásához szükséges nyomatékok egymással egyenlők, úgy a motorral merev összeköttetésben álló kosár nem forog. Ha azonban az egyik csavar forgási ellenállása túlsúlyban van, akkor a kosár ellenkező irányban forog. A hüvelyeket a kosárból pl. drótkötelek segítségével eltolhatjuk és pedig oly módon, hogy az egyik csavar hüvelye sülyed, míg a másiké emelkedik. A röpülő egyén ennélfogva abban a helyzetben van, hogy a kosarat tetszés szerint fordulatra kényszerítheti vagy egyenes irányban haladhat, tehát kormánylapát nélkül tökéletesen kormányozhat. A rajz a röpülőkészülék egy foganatosítását tünteti föl. Az 1. ábra a néző felé röpülő röpülőkészülék függélyes metszete, a 2. ábra az egyik légcsavar fölülnézete, a 3. ábra a kosár fölülnézete, a 4. ábra a motor és a csavarok közötti zárókampóskapcsolást tünteti föl. Az 5. ábra a szárnyak külső végeinek lejtését mutatja. A csőalakú, koncentrikus (a) és (b) tengelyeken (c) kerekek vannak megerősítve, amelyek a kerékpárok kerekeinek mintájára vannak kiképezve. Ezekkel a kerekekkel a szárnyak (d) belépő élei vannak összekötve, míg kilépő (e) élei (f) kötelek útján a (g), illetve (h) hüvelyekkel állagnak összeköttetésben. Az 1. ábrától látható, hogy a szárny emelése folytán ennek emelkedési szöge kisebbedik. A fölső csa-