53776. lajstromszámú szabadalom • Gép kendernek és hasonló szálaknak a fonáshoz való előkészítésére

szésszerint változtatható. Az emellett figyelembeveendő szempont abban áll, hogy a húzásnak elegendő nagynak kell lennie, hogy mindegyik szál kellő időn át tétessék ki a kártolótűk, vagy kellő számú kártolótűk hatásának úgy, hogy a szálak alaposan €gyengettetnek és a szomszédos szálaktól elválasztatnak. A húzás nagysága könnyen meghatározható, azonban a húzásnak nem szabad oly nagynak lennie, hogy nem húzatik ki állandóan kellő szál a táplálószerkezetekből kellő erős nyaláb képezésére, melyet a lánc kellő módon és folytonosan magával visz és elvezet úgy, hogy ily módon a nyalábnak az alsó láneágra való jutását megakadályozzuk. A kártolólánchoz vezetett egész szálmenynyiség, azaz a gépben lévő különböző szálcsomók vastagsága vagy nagysága szintén tényezőt képez a kártolóhúzás meghatározására. Minél több szál vezettetik hozzá a. táplálómozgás egységeinként, annál nagyobbnak kell lennie a húzásnak, hogy egyenletes vastagságú nyalábot kapjunk. Ebből kitűnik, hogy a találmány tárgyát képező géppel akkor kapjuk a legnagyobb teljesítőképességet, ha egyidejűleg a bevezetett mennyiséget és a kártolóhúzást a mechanikai részek teljesítőképességével összeegyeztethető legnagyobb fokig növeljük. Azonban a legjobb eredmények elérésére a mindenkor kezelt szálak minősége is figyelembe veendő, minthogy bizonyos szálfajták nehezebben kártolhatok, mint mások és ennek folytán a kártolótűkkel hosszabb időn át munkálandók meg. Az aránylag rövid szálak rendszerint hosszabb kezelést tesznek szükségessé, mert a rövid szálakat a táplálószerkezet könynyebben teszi szabaddá. Rövid és nehezen kártolandó szálak részére tehát a kártolóhúzás rendszerint nagyobb lesz és a bevezetett szálak mennyisége a legnagyobb kártolóhúzáshoz képest választandó, hogy kívánt súllyal biró nyaláb állíttassék elő. Azonban á szálak bevezetése minden esetben a kártolópálya jelentékeny részére osztatik szét, mert a szálak nagyobb számú egyes csomókra vannak szétosztva, melyek mindegyikét egy külön táplálószerkezet vezeti be a föntleírt módon úgy, hogy ily módon a kártoló tűk és a táplálószerkezetek tűi is helyileg nem terheltetnek meg nagyon, miáltal föladatuk végzésében nem gátoltatnak, valamint a kártolóláncon az egyes bevezetett szálcsomókból képezett nyaláb egyenletes, átlagos vastagsággal bír. A bevezetett szálak mennyiségének növelése tehát előnyösen azáltal eszközlendő, hogy az egyes táplálószerkezetek számát növeljük. A kártolólánc hossza az elvezetöberendezés és az ehhez legközelebb fekvő táplálószerkezet között valamivei hosszabb, mint a nyalábot képező szálak hossza úgj', hogy a kártolt szálak két vége időnkint szabadon fekszik, amikor a nyaláb a láncon az" el vezetőberendezéshez vezettetik. Ezen elrendézés folytán az elvezetőberendezés a szálnyalábra húzást fejthet ki és e célra az elvezetőberendezés hajtásának sebessége és a kártolólánc hajtásának sebessége közötti viszony oly módon van választva, hogy a szijak gyorsabban mozognak, mint a kártolólanc, úgy, hogy a nyaláb a kártolótűk között a tűk közül kihúzatik, miáltal a nyaláb még tovább egyengettetik. Az elvezetőberendezésnek a kártolólánchoz képesti sebessége szabályozható úgy, hogy a nyaláb végleges vastagsága meghatározható. A jelen esetben az előállított nyaláb egyenletessége, a nyaláb súlya vagy vastagsága szerint, mint föntebb említettük, a nyaláb képezésére bevezetett nagyobb számú csomó által biztosíttatik, mimellett az elvezetőberendezésnek a kártolólánchoz képest való húzása oly módon választható, hogy a lánc által megtett út minden egysége alatt az elvezetőberendezés szijai két vagy három egységet tesznek meg. A kártoló- és elvezetőberendezés összes húzása a bevezetett szálcsomók számára való tekintettel állapítható meg úgy, hogy oly nyalábot állítunk elő, mely egyetlen kezelés alatt tökéletesen kártoltatott és kellően egyengettetett, hogy azonnal vagy újbóli nyújtás után fonható legyen, mint azt föntebb megmagyaráztuk. Az előállított nyaláb azonban még tovább kártolható, hogy