53764. lajstromszámú szabadalom • Betonszerkezet

- 2 — 11. ábra a 10. ábra 11—11 vonala szerint vett metszet, a 12. ábra közepén betonoszlop által alátámasztott és betonlemezeket alátámasztó betontartó fölülnézete, a 13. ábra a 12. ábra 12—12 vonala mentén vett metszet, a 14. ábra két egymást keresztező betontartó fölülnézete, mely betontartók a keresztezés helyén betonoszlopra fekszenek föl é3 betonlemezeket támasztanak alá, a 15. ábra a 14. ábra 15—15 vonala szerint vett metszetet mutat, a 16. ábra egymást keresztező két betontartó másik foganatosítás] alakjának fölülnézete, mely betontartók a keresztezés helyén betonoszlopra fekszenek föl és betonlemezeket támasztanak alá, a 17. ábra a 16. ábra 17—17 vonala szerint vett metszet, a 18. ábra fölülnézetében oly betontartókat tüntet föl, melyek betonoszlopra fekszenek föl és betonlemezeket támasztanak alá, mi mellett a betonlemezekből betétrudak nyúlnak a tartók fölé, a 19. ábra a 18. ábra 19—19 vonala szerint vett metszet, a 20. ábra a tartó oszlopra helyezett és arra fölfekvő oszlop talpának és a tartóoszlopra fölfekvő és betonoszlopokat alátámasztó beton tartóknak fölülnézete, a 21. és 22. ábra a 20. ábra 21—21, ill. 22—22 vonala szerint vett metszet, a 23. ábra a tartó betonoszlopnak a fölhelyezett oszloppal való egyesítésére szolgáló berendezést fölülnézetben tünteti föl, a 24. és 25. ábra a 23. ábra 24—24, ill. 25—25 vonala szerint vett metszet, a 26. ábra a 23., 24. és 25. ábrán föltüntetett összekötő elemek egyikének nagyobb léptékű távlati képe. Az (1) tartók előnyösen derékszögű négvszögalakúak és aránylag szélesek és vékonyak. A tartó hoszéle (2) peremmel vau ellátva, mely a tartón elrendezett (3) lemez vagy lemezek fölfekvési fölületét képezi. Az (1) tartó hossszélei és a (3) lemez élei lekerekíthetők, hogy az élek le ne töredezzenek, ha a tartókat és lemezeket a szerkezetben összeállítjuk. A tartók végei a (4) fejre fekszenek föl, melyet a (7) tartóoszlop (6) fejének (5) pereme támaszt alá. A (4) fejnek a (6) fejen való harántirányú elmozgását vagy elforgását az előnyösen szögletes (8) fejnyúlvány akadályozza meg, mely a (6) fejből oly módon nyúlik a (4) fejnek megfelelő alakú (9) nyílásába, hogy e nyílásban a fejnyúlvány fölött szabad (10) tér maradjon. Az (1) tartó mindegyik sarka előnyösen ferdére van metszve úgy, hogy a sarkaival a (4) fejre fölfekvő két-két tartó ferdére metszett sarkai egymással érintkeznek. Ha az (1) tartók a leírt módon a (4) fejre vannak helyezve, a tartók végei között a (4) fej és a szabad (10) tér fölött szabad (11) tér marad, amelybe, valamint a szabad (10) térbe cementpépet vagy hasonló keveréket vagy vízdús betont öntünk. Ezután a beöntött betont vagy más keveréket elsimítjuk, hogy fölszine az (1) tartók fölső fölületével egy síkban legyen. A beton megszilárdulása után az (1) tartókat, a (4) fejet és a (7) oszlopot egymással összefüggően egyesíti. Hogy a leggazdaságosabb keresztmetszetű tartókat, vagyis oly tartókat állíthassunk elő, melyeknek készítéséhez lehetőleg kevés anyag szükséges, a tartók alsó oldalának közepén vájatot képezünk ki, melynek szélessége a tartó szélességének körülbelül fele úgy, hogy a tartó mindkét oldalán a tartó szélességének negyedrészét kitevő szélességű karima vagy borda képződik. Az (1) tartóba annak fölső fölületéhez közel egymástól bizonyos távolságban beágyazott (13) betétrudak a tartót merevítik. A (13) rudak a tartókban harántirányban vannak elrendezve és végeiknél lefelé hajlítva a tartók oldalain (14) függesztőrudakat képeznek. A (13) betétrudak célja, hogy a tartókat merevítsék és keskeny gerendát képezve a tartónak harántirányban való áthajtását megakadályozzák, ha a tartók oldalaira túlnagy teher van helyezve. A (15) rudak az (1) tartókba szintén harántirányban és egymástól közökkel, azonban a tartó alsó fölületéhez közel vannak beágyazva; céljuk, hogy a terhet a (12) karimák között közvetítsék. Az (1) tar-