53748. lajstromszámú szabadalom • Villamos áramszámláló
— 10 — dugó, hanem a (130c) hüvely képezi a kapcsolási elempárnak rugós elemét, míg az azzal kapcsolódó (131a) dugó (30. ábra) telt fépte&t gyanánt van kiképezve. A (133) tekervény (26. ábra) több (133b, 133c, 133k) szakaszra van osztva, melyek egymás után egy, két, négy, öt, tíz, húsz, negyven, nyolcvan, százötven és háromszáz menetet tartalmaznak; az indító tekercsnek ezen szakaszai a belőlük kinyúló hurkok segélyével a (129) kapcsolótáblán elrendezett (130) kapcsokkal vannak összekötve. A (132) vezeték a fölső (83) kefével van összekötve, melytől az áramkör az (56) armatúrán keresztül, majd az alsó (83) kefétől a fogyasztó áramkörnek egyik (134) vezetékéhez vezet,' míg annak másik (135) vezetéke a (136) vezeték segélyével, mely a (131b) dugóban végződik, a kívánt (130) kapoccsal van összekötve. Hogy továbbá bármily kívánt kapcsolást létesíthessünk, a leírtakhoz hasonló dugókban végződő (137, 138, 139) sodronydarabok vannak alkalmazva úgy, hogy a dugóknak a (130) kapcsokba való kellő beillesztésével az indító tekercsnek bármely kívánt része iktatható az áramkörbe. E?en elrendezés folytán a kapcsolószerkezet igen olcsóvá és hatásossá válik és az indítótekercsnek szabályozása igen pontosan eszközölhető, mivel bármily kívánt beállítás könnyű szerrel, az egyes menetekről az^ összes menetekre való egyszerű áttéréssel foganatosítható; azonkívül az egyszer szabályozott állapot pontosan meg is marad, azaz nincsen alávetve esetleges változásoknak. Azáltal továbbá, hogy a kapcsolótábla a különböző (130) kapcsokkal összekötött tekervényszakaszok menetszámának (azaz a magnetomótorikus erő mértékének) megfelelő (1, 2, 3, ... . 300) számjegyekkel van ellátva, pontos, látható jelzés áll rendelkezésünkre arra nézve, vájjon miként van az indítótekercs szabályozva? A (11) szekrénynek (31. ábra) készítése egy, a (142) szorítókengyelek segélyével egymáshoz szorított (140, 141) részekből alkotott fémformába való öntés útján történik. A fémformának (140) része egjrészfr akként van kiképezve, hogy benne a szekrény kerülete mentén kiképezendő, a készülék födelét fölvevő perem létesül, másrészt akként, hogy fölveszi a (11) szekrényből kinyúló összes tartórudakat, melyek közül csak a két (91a) rúd van föltüntetve, minthogy ezen metszet a (87) mágnes (1. ábrfi) tartására szolgáló rudak mentén átfektetett síkban van. A (140) formarésznek (31. ábra) a (91a) rudakat fölvevő nyílásai akként vannak méretezve, hogy a rudaknak szabadon hagyandó, a kész szekrényből kinyúló részeit szorosan körülfogják, míg a rudaknak a szekrény falába beeresztett (91b) részei recézve vannak vagy más módon vannak durva fölülettel ellátva. A rúdak közül egyeseknél szükséges, hogy azok pontosan derékszög alatt legyenek a (140) tormarészbe behelyezve; ezt egyszerűen azáltal érjük el, hogy a rudaknak alsó végét horonnyal látjuk el, mellyel azután a (140) formarészből kinyúló (91c) fác kapcsolódik. Miután az összes rudakat a (140) formarészben kellően elhelyeztük és a (141) formarészt a szorítókengyelek segélyével rögzítettük, a fémet a (143) nyílás útján beöntjük. Ezen célra előnyösen az ujabban tökéletesített fehérfém-ötvözeteket használjuk, melyek egyrészt minimális kontrakciótényezővel bírnak és másrészt a forma pontosságát egyáltalán nem befolyásolják, azaz azt el nem görbítik; ekként elérjük azt, hogy a készülék szekrényét igen olcsón akként állíthatjuk elő, hogy külön megmunkálásra szükség nincsen és hogy a szekrényen elrendezett valamennyi rúd a szekrény segélyével könnyen tartható kellő helyzetében. A rudaknak a szekrénybe beeresztett végén kiképezett durva fölület segélyével biztosított tartás sokkal jobb, mint bármily más, az alaplap kifúrása, a rudak beverése és szögécselése révén biztosított kapcsolat. A szekrény megöntéséhez előnyösen oly ötvözetet használunk, mely az elektromos áram ellenében aránylag nagy ellenállást támaszt, miáltal a tömegáramok indukálásának lehetősége a minimumra van csökkentve.
