53705. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinematográf szalagokhoz való fémpapír előállítására

— 26 — zíttetik, amely kellő csiszolás után eléggé tükröző fölületet ad. Az ilyen papir áthatlan lesz, ha a fémpor pl. gumizott lakkfirnászszal rögzíttetett. Ezen gyártási móddal ónvagy aluminiumpor alkalmazása mellett igen olcsó papirok állíthatók elő, azonban a fémbevonat szemcsés, érdes és nem eléggé sima. Ezüstpor alkalmazása esetén a kapott fölület szintén rossz az előállítási árhoz viszonyítva úgy, hogy ez a gyártási mód csak közönséges használatra szánt papíroknál alkalmazható, ellenben a jelen célra nem alkalmas. 2. Az igen vékonyra kivert fém (ezüst, ón stb.) preparált papírra ragasztatik, azután pedig csiszoltatik. Ezen eljárás fényesebb fölületeket szolgáltat, mint az előbbi, azonban a csiszoló szerszám által létesített barázdák, valamint a kis fémlapok illeszkedési helyei nagyon láthatók. V^égül az ilyen papir a legkevésbbé sem vízálló. 3. A galvanoplasztikai eljárás szép fényű és vízálló papirt szolgáltat, azonban a fémréteg a papírhoz képest igen vastag és így az egész nagyon nehéz. A papírlap, amely ez esetben kettŐ3 fémréteggel van bevonva, nagyon törékeny és nem alkot igazi könnyű fémpapirt. A galvanoplasztikai eljárást a következő két módon szokták foganatosítani : a) A katódára elektrolytikus úton ezüstréteget, azután pedig rézréteget csapnak le és az ezüsttel összekapcsolódott rézre papirt ragasztanak, végül pedig az egészet leválasztják a katódákról. Ezen eljárás hátránya az, hogy aránylag vastag ezüstréteget tesz szükségessé, mivel máskülönben a rézborítás nem volna mindenütt tökéletesen befödhető. A réznek ugyanis, amely a fotográfiai emulziók ezüstsóit redukálja, nem szabad érintkezésbe jönnie az emulzióval.. Ezen ugyan lehetne úgy is segíteni, hogy az ezüstözés és az emulzió közé valamely szigetelő réteg (kollodium- vagy celluloidfirnász) helyeztetnék, azonban az ilyen firnászréteg alkalmazása ismét más hátrányokkal járna. Végül a rézréteg, amelynek optikai szempontból semmi haszna sincs, de amelyre az ezüstrétegnek a katódáról való leválasztása céljából szükség van, igen nehéz, törik és ennélfogva mindig hátrányos. b) A papírnak rézzel való bevonása után a rézréteget ezüstözik. Ez az eljárás szintén nem szünteti meg azon hátrányokat, amelyeket a rézréteg jelenléte okoz. A jelen találmány szerint oly fémpapir állítható elő, amely a fönt fölsorolt föltételek mindegyikének megfelel. Ezt a következő eljárás útján érjük el: A galvanoplasztikában ismeretes eszközök segélyével, nikkelezett vagy teljesen simára csiszolt katódán ezüstréteget állítunk elő, amely nem tapad erősen a katódához. Minthogy az itt tekintetbe jövő optikai funkció elvégzésére rendkívül vékony ezüstréteg elegendő, a fönti galvanoplasztikai művelet csak néhány másodpercet vesz igénybe. Ezután a katódát lemossuk és megszárítjuk. Az ezüstözés ekkor tompa kékes színt mutat, mint valami fátyol, mely a kohézió hiánya folytán olyan gyönge, hogy a legcsekélyebb dörzsölésre szétrombolódnék. Erre a katóda ezüstözött fölületét valamely áthatlan firnásszal, pl. celluloid-firnásszal vonjuk be, amely erősen az ezüstréteghez tapadni és ezzel olyan réteget alkotni képes, amely vékonysága dacára elegendő kohézióval bír. A celluloid oldószerének elpárolgása után a réteg tompa fényű és szemcsés külsejű lesz, mire valamely tapadó anyaggal, pl. a fényképeknek szárazon való felragasztására szolgáló, gumilakkot tartalmazó szerrel födetik be. Minthogy ezen födőanyag száraz, az így előkészített katódát gumilakknak hasonló oldatával bevont selyempapirlapra fektetjük oly módon, hogy a katódának és papírnak bevont fölületei egymásra feküdjenek, mire az egészet alkalmas hőmérsék mellett sajtó alá helyezzük. Lehűlés után a papir a nikkelkatódától elválasztható, amikor is az ezüstborítás tükörfényességű és simaságú fehér fölületet alkot. Mint az elmondottakból kitűnik, a fémpapir előállítására szolgáló fönti eljárást az jellemzi, hogy fémréteg gyanánt rendkívül vékony (pl. négyszögméterenkint 05 gr. súlyú) galvanoplasztikai ezüstréteg talál