53679. lajstromszámú szabadalom • Vasúti vészjelzőkészülék

— 2 — való állításánál az (m) lánc segélyével az (I) görgőt elforgatjuk és a csigamenetes (n) karmantyú segélyével (q) rögzítő fogkoszo^ rúja az (s) görgő rögzítő fogkoseorújába ka­paszkodik úgy, hogy ez utóbbi is elfordul. Az (s) görgő a (t) lánc és (u) görgő útján a mellső (v) tengelyt az (a) fogaskerekekkel együtt elforgatja és ezáltal az (ab) láncok a rajtok elrendezetet riasztótöltényekkel együtt annyira előremozgattatnak, ho ry egy riasztótöltény a (bl) fémdarab alá kerül. A (z) csúszódarabhoz csuklósan kapcsolt (bl) fémdarab a tölténynek alsó, kétoldalt lerézselt részére való kerülése által meg­emeltetik úgy, hogy a (z) csúszódarab fölső része valamivel a sín fölé emelkedik. A pályajelző figyelmenkívülhagyása alkalmával a befutó vonat a (z) csúszódarab kiálló ré­szén keresztülhalad és azt lenyomja úgy, hogy az ahhoz kapcsolt, a tölte'nyre föl­fekvő (bl) fémdarab a töltéynt összenyomja és elsüti. A robbanás által a vonatvezető­nek a vonat rögtöni megállítására való vész­jel meg van adva. Ha a pályajelzőt «szabad» ra állítjuk, úgy az (m) lánc az (1) görgőt hátraforgatja, míg az (n) karmantyú csigamenete az (s) görgő­től az (r) görgő felé mozgatja. Erre az (1) görgő (p) fogkoszorúja az (r) görgő fogko­szorújával kapcsolatba jön, mire ez utóbbi visszafelé forgattatik és a keresztben veze­tett (w) drótkötél és (x) görgő révén a hátsó fogaskeréktengelyt előremozgatja. A töltényeket tartó (b, c) láncok eközben két töltény közötti távolság felével előre­mozgattatnak úgy, hogy az elsütött töltény a (bl) fémdarab alól eltávolíttatik és a (h) jelzőnek újabb «tilos»-ra állításánál a kö­vetkező töltény kerül a (bl) fémdarab alá. Ha egy (gl)-nél lévő pályajelző egy ellen­kező irányban haladó vonatnak a kijárati jelzést adja, úgy a (cl) lánc, amely az (fl, el és dl görgőkön van vezetve és a (bl) fémdarab mellső és hátsó oldalához van csuklósan kapcsolva, a (bl) fémdarabot előre megemeli úgy, hogy a kijáró vonat a töl­tényt el nem sütheti. A vonat kijárása és a pályajelzőnek «tiloa»-ra állítása után a (cl) lánc a (bl) fémdarabot annak hátsó részére gyakorolt húzás által ismét függélyes hely­zetbe hozza úgy, hogy a következő az elő­írt jelzés nélkül ki vagy befutó vonatnál a töltény elsüttetik. A leírt készülék célszerű szerkezete foly­tán megbízható jelzőeszközt képez, amely — minthogy jelzésének figyelmenkívül ha­gyása nem lehetséges — rég érzett hiányt pótol és fontos újításnak tekintendő a vasúti jelzőeszközök terén. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Vasúti jelzőkészülék, azáltal jellemezve, hogy helyenként vészjelző (riasztó) töl­tényeket hordozó (c, b) szállítókészülék a pályajelző által lánc segélyével any­nyira előremozgattatik, hogy egy töltény a sinek egyike alatt elrendezett (bl, z) fémdarab alá kerül és a befutó vonat által a fémdarabnak a sinből kiálló fölső végére gyakorolt nyomás folytán elsüt­tetik, míg a pályajelzőnek «szabad»-ra állításakor a töltényszállító készülék továbbmozgattatik, a töltény a fémdarab hatáskörén kívül hozatik és a fémdarab lefelé mozgattatik úgy, hogy a mozgó vonat a töltényt nem sütheti el. 2. Az 1. pontban igényelt jelzőkészülék ki­viteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a töltényt elsütő és a sinen elrendezett (bl, z) fémdarabon az egyik (bl) rész mozgathatóan van kiképezve úgy, hogy az ellenkező irányban haladó vonatok részére jelzést adó pályajelző «szabad»­állásnál a (bl) rész előre megemeltetik és a töltény hatáskörén kívül hozatik, míg a pályajelzőnek következő «tilos»-ra állításakor a (bl) rész ismét a töltényre húzatik vissza. (1 rajzlap melléklettel.: Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten

Next

/
Oldalképek
Tartalom