53655. lajstromszámú szabadalom • Pénzbedobás után nyitható ajtózár

be tolásakor az illető szögemelő elfordul, a (8) megakasztó emelő és ezzel együtt a (13) pénzemelő is úgj emelkedik föl, hogy a (15) vezető lapnak a pénzdarab előtt fekvő (18) ütközője a pénzdarabot az emelőről ledobja, mire a pénz a zárköpeny (19) nyílásán keresztül egy gyüjtőtartányba esik. A pénzdarab leesése folytán tehermentesített (13) emelő ekkor fölfelé lendül és a vele összekötött (8) megakasztó emelőt a záróhelyzetbe hozza úgy, hogy a zár fölnyitásának megkísérlése esetén a kulcsszakáll az emelő (9) harántrúdjához ütközik, illetőleg abban fönnakad, ámenéiben a hengeres (9) rúd a kulcsszakáll félkör keresztmetszetű (20) bevágásába fekszik, amint ez az 1. ábrán pontozott vonalakkal jelezve van. Ennélfogva a zár nem nyitható föl és a fölnyitás csak akkor lesz lehetséges, ha megfelelő pénzdarab dobatik be, mely a (8) megakasztó emelőt a (13) emelő közvetítésével a záróhelyzetből előbbi helyzetébe állítja. A pénzdarab levételére oly berendezés is alkalmazható, mely a kulcsszakáll pályakörében, és pedig a (9) harántrúd előtt forgathatóan elrendezett karból áll. Ezen kar a (9) harántrúddal csuklósan van összekötve úgy, hogy a kulcsszakáll elforgatásakor fölfelé lendül és a pénzdarabot ledobja, minek következtében a harántrúd a záróhelyzetbe jut. A föltüntetett kiviteli példánál a pénzdarabnak az automatába való vezetése a kulcs segélyével történik. E célból a kulcs i (21) szakálla (3. és 4. ábra) az egyik oldalon egy rugalmas, sarlóalakú (22) fogókapoccsal van ellátva, melynek belső bősége a bevezetendő pénzdarab átmérőjének felel meg. A kulcsszakáll közepén célszerűen egy (23)hasíték van kiképezve, mely a (22) fogókapocsba nyúl úgy, hogy az utóbbiba helyezett pénzdarab a hasíték egy részét elfödi. Ha most a pénzdarabbal ellátott kulcsot a kulcslyukba toljuk, akkor, mint már említve volt, a kulcsszakállnak az útban álló (16) szögemelőhöz való ütközése következtében az előzőleg bevezetett pénzdarab a (13) emelőről lecsúszik, mire a kulcs elforgatásakor a kulcsszakáll hasítékába lépő (24) ütköző (1. ábra) a pénzdarabot a kulcsból kidobja úgy, hogy a leeső pénzdarab a (8) megakasztó emelőt a záróhelyzetből kimozdítja és ennek folytán a zár a kulcs tovább forgatása által fölnyitható. Hogy azonban a kulcs, midőn kihuzatik, a (8, 13) emelőket el ne mozdíthassa, a (8) emelő a (17) csatlórúd számára (25) vezető hasítékkal van ellátva, minek következtében a (16) szögemelőnek a kulcs kihúzásakor az ellenkező irányban végbemenő elfordulásakor a (17) csatlórúd a (25) hasítékban meddő mozgást végez és így a megakasztó, ill. pénztartó emelőt nem befolyásolja. Mivel a zárnak mindkét oldalról csak egy pénzdarab bevezetése után kell fölnyithatónak lennie és a pénzdarab a kulcsnak a másik oldalról való betolása esetén a (24) ütközővel jutna átellenbe úgy, hogy nem volna kitolható, ennélfogva a kulcs két darabból van előállítva, és pedig oly módon, hogy a (21) kulcsszakáll (3—5. ábra) levehetően van a kulcs (26) szárára illesztve és ezen célból egy (27) hüvellyel van ellátva, melynek segélyével a szakáll a kulcs szárára húzható. A kulcsszakállat aszerint, amint az ajtót kívülről vagy belülről akarjuk fölnyitni, oly módon helyezzük a kulcs szárára, hogy a (24) ütköző a kulcs elforgatásakor a (23) hasítékba léphessen és a kulcsra illesztett pénzdarabot kilökje. Hogy a kulcs használata alkalmával a kulcsszakáll a száron el i ne fordulhasson és hosszirányban el ne tolódhasson, a szakállt valamely módon, pl. sasszög segélyével lehet a száron rögzíteni. A kulcsszakáll célszerű biztosításának egy módja abban áll, hogy a szár (28) rugóval van ellátva, mely a kulcsszakáll fölillesztése alkalmával a hüvely (29) hornyába csappan (4. ábra) és ily módon a szakáll elfordulását megakadályozza. A szakáll hosszirányú eltolódásának megakadályozására egyfelől a kulcsszár (30) gyűrűje, másfelől pedig a rúgó végén levő (31) gomb szolgál, mely a kulcsszakáll föltolásakor ennek hüvelye elé fekszik. Mivel a leírt automatazár főként házkapuknál jön tekintetbe és a bevezetett pénz-