53610. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aknák kibélelésére betonnal

— 2 Munkapad alkalmazásánál az új eljárása következőképen alakul: Az (e) függőmunkapad (1. ábra) két kettős I- vagy C-vasgyűrűkből áll, amelyek négy tartósarú útján vannak egymással összekötve. A munkapad egy vagy két kötélen szabadon függ az aknában. A rajzon (a) jelzi a fölfüggesztőkoszorút, amely kb. két-három méter szélességű oldalsó fölfekvéssel és ugyanolyan magassággal bír; (b) a fakoszorú, amelyre a betonkoszorú döngölve van, (c) pedig a lyukakat jelzi a csavarorsók számára, amely utóbbiakra a betonbélés fölakasztatik, míg (n) azon lyukakat jelöli, amelyeken át a betonbélés és az akna oldalfala közti üres tér cementhabarccsal utólag kitöltetik. A betonidomkövek, amelyek az eljárásnak ezen foganatosítási módjánál használtatnak, a 2. ábrán nézetben vannak föltüntetve. Ezen kövek gyöngén ívezettek és oldalf alaikon szögletesen vannak kiképezve, míg hátsó oldalukon kiugró (fl) és (f2) dákkal, alsó fölületükön a tartógyűrű fölvételére széles (g) horonnyal, két (c> függélyes lyukkal és két keresztirányú (dl, d2) furattal vannak ellátva. Ha a köveket vas- vagy sodronybetéttel készítjük, akkor a vasbetétek ugy helyeztetnek el, hogy azoknak végei a hátsó oldalon kiállanak. A bordáknak és kiugrásoknak az a célja, hogy a betonkövek és a mögéjük töltött beton között jobb összeköttetést létesítsünk. Ha már most az (e) munkapadot vízszintes helyzetbe hoztuk, akkor először az (i) csavarorsókat helyezzük be és magára a padozatra egy (_|-alakú (k) vasgyürűt teszünk. Ezen gyűrű fölé a leírt betonidomköveket rövid széles talpú (I) vasakra körben helyezzük el úgy, hogy a (c) furatok (1. és 2. ábra) pontosan a csavarorsók alá kerüljenek. Ha a teljes kőkoszorú föl van szerelve, akkor a munkapadot fölhúzzuk, a köveket a csavarorsók anyáinak segélyével erősen rászorítjuk a függesztőkoszorúra és a hézagot az (n) nyílásokon át egészen az aknacldalakig folyós betonnal kitöltjük. Az ezután fölfüggesztendő további betongyűrűknél a betonköpeny mögötti tér kitöltése a legközelebbi magasabban fekvő gyűrűnek idomköveiben lévő (d2) lyukakon át (2. ábra) történik. Avégből, hogy az egyes kövek között jobb tömítést létesítsünk, a hézagokba rugalmas tömítőanyagokat helyezhetünk be. Hogy a besajtolt folyós beton alul ki ne folyhassék, szorosan a munkapad fölött pallókat tolunk egészen az aknafalazatig, amelyek végükön nemezzel vannak bevonva. A kifalazás {-(-alakú vasgyűrűkből és vasbetétekkel ellátott, vékony betonidomkövekből is készülhet. A vasgyűrűket egymással csavarokkal összekötjük és ezek tartják össze a lapformájú, horonnyal és csappal ellátott köveket. Az aknában való elrendezést a 3. ábra mutatja. Avégből, hogy a töltőanyag keresztül esését a kövek mögött megakadályozzuk, az (al) segédgyűrűt alkalmazzuk, amelyet akképen erősítünk a rövid (i) csavarorsókra, hogy (h) hézag maradjon a végükön nemezzel bevont (bl) zárpallók fölvételére. Maguk a betonlapok a 4a. ábrán nézetben, a 4b. ábrán metszetben vannak föltüntetve. Ezeti betonlapok gyöngén ívezettek és az egyik oldalfölületen feléig beeresztett (1) lapos vassal vannak ellátva, amely az összerakásnál a horonyba kapaszkodik. A (d) furat a hátsó hézag kitöltésére való beton keresztülszorítására szolgál. Hátsó fölületükön ezen betonlapok kiálló vasbetétekkel vannak ellátva. Ezen második eljárás függőmunkapad alkalmazása nélkül is foganatosítható. A hátsó hézag kitöltésére folyékony cementhabarcs vagy cementbeton helyett, föltéve, hogy a különös aknaviszonyok megengedik, más összetételű habarcs vagy agyag is használhat. A leírt eljárás az eddig ismert téglakifalazással, úgyszintén a betondöngölési eljárással szemben is azzal az előnnyel bír, hogy a bélés mereven vitetik be és a fölösleges ideiglenes építmények, amelyeket azután ismét el kell távolítani, fölösleg esse válnak.