53605. lajstromszámú szabadalom • Lovak megfutamodása elleni biztosítókészülék

gok mentén vannak végigvezetve és egyetlen vontatóállat alkalmazása esetén az állat szájának mindkét oldalán, két vonóállat alkalmazása esetén azonban célszerűen az állatok szájának csupán belső oldalán vannak megerősítve. Ezáltal a készülék működtetése alkalmával a kocsi előrehaladása közben egyetlen vontató állatnál annak feje mellső lábak közé, két állatnál pedig azok feje be- és hátrafelé huzatik. A kocsi mellső végén egy bütyokszerűen kiképezett (s) kézieraelő van a (h) rúd vége előtt forgathatóan ágyazva, amelyet egy (t) retesz vagy más efféle tart megemelt helyzetben. Ha a kocsi őrizetlenül áll az utczán, úgy az (s) emelő beforgatása által a biztosítóberendezést bekapcsoljuk úgy, hogy a lovak megvadulásánál azokat a biztosítóberendezés azonnal visszahúzza. Az (u) vonószervek a kocsi (v) haránti-údján vannak vezetve és egy bizonyos helyen (w) csomóval illetve megvastagítással vannak fölszerelve. Ezen (w) csomó.biztosítékot képez a lovak túlságos hátrahúzása ellen és a vonószervek túlságos föltekercselését gátolja. Föltéve ugyanis, hogy a biztosítóberendezést bekapcsoló személy izgatottságában a kikapcsolást elfelejti, úgy' a, csomó a szíj további föltekercselését gátolja és a (b) súrlódótárcsa a (g) tárcsán csúszik. Ha ezen biztosítást nem rendeznők •el, úgy a vonóállatok alsó állkapcsát a berendezés kitéphetné. A lovak túlságos hátrahúzása ellen biztosítókészülék helyett esetleg a dobot a (c) tengelyen szabadonfutóan rendezhetjük el olykép, hogy a vonószerv túlerős meghúzásánál a (d) tárcsa a tengelyen forog. Gyakorlatilag a berendezést tetszés szerint olymódon képezhetjük ki, hogy — az áttétel nagyságától függően — az állatokat már 6—8 méternyi vagy még rövidebb út után is megállíthatjuk. A berendezés egyes részeit védő bádogok, bőrborítás stb. segélyével védhetjük meg a sártól és piszoktól, a kéziemelóket pedig külön rögzítőkilinceekkel láthatjuk el, amelyek péld. fogazott szegmensekbe kapaszkodnak úgy, hogy az emelőt nem kell kikapcsolt helyzetben megtartani. Végül kéziemelők helyett tetszőleges emeltyűáttétel elrendezése által a biztosítóberendezés ki- és bekapcsolását lábitókkal is eszközölhetjük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lovak megfutamodása elleni biztosítókészülék, azáltal jellemezve, hogy a kocsin a vonóállatokkal összekötött vonószervek vannak motolákra föltekercselhetően elrendezve, mely utóbbiak a kocsiülésről tetszés szerint ki- és bekapcsolhatók úgy, hogy a lovak megfutamodások esetén az illető vonószervek föltekercselése által annyira visszahúzatnak, hogy megfutamodásukban meggátoltatnak. 2. Az 1. pontban igényelt készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy motola gyanánt (d) tárcsák szolgálnak, amelyek egy a kocsialváz alatt vezetett (h) rúdban és annak támasztékában ágyazott (c) tengelyen ülnek, mimellett ezen (h) rád és annak támasztéka kézi emelők, labítók vagy más hasonló működtető szsrvek segélyével a kocsi belső és kocsis üléséről olymódon tolhatók el, hogy a (c) tegelyen ülő súrlódótárcsák a kocsikerékkel összekötött súrlódó tárcsákkal kapcsolatba hozhatók. 3. Az 1. és 2. pontban igényelt készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a (c) tengelyen egy rögzítőkerék van elrendezve, amelybe egy a (h) ágyazási rúd mellett eltolhatóan ágyazott (q) rúd vége kapaszkodik, amely külön kéziemelővel eltolható úgy, hogy a lovak viszszatartása után a kocsiról a vonószerv letekercselése könnyen eszközölhető. 4. Az 1—3. pontokban igényelt készülék kiviteli alakja, azáltal jellemezve, högy egy bütyökszerűen kiképezett kéziemelő van a kocsin forgathatóan elrendezve, amely a biztosítókészülék ágyazási rúdjára olykép hat, hogy a kéziemelő átállításával a készüléket tartósan bekapcsolva tarthatjuk. 5. Az 1—4. pontban igényelt készülék kivitel