53576. lajstromszámú szabadalom • Berendezés mótoros járműveknél, főleg háromkerekű gépkocsiknál az erőnek átvitelére a mótorról a rúgósan ágyazott hajtókerékre

Megjelent. 1911. évi október hó 14-én. MAGY. ^ KIR. SZABADALMI jBg

HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 58576. szám, V/e/l. OSZTÁLY. Berendezés mótoros járműveknél főleg háromkerekű gépkocsiknál az erőnek átvitelére a mótorról a rugósan ágyazott hajtókerékre. CYKLON MASCHINENFABRIK M. B. H. CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1910 december hó 5-ike. Elsőbbsége 1909 december hó 27-ike. Jelen találmány tárgya erőátviteli berendezés mótoros járművekhez, főleg háromkerekű gépkocsikhoz, mely a mótor hajtóerejének a jármű rugósan ágyazott hajtókerekére való átvitelére szolgál. A legtöbb gépkocsinál ezen erőátvitel nem ütközik különös nehézségekbe, mivel az erőátvitel vízszintesen, a rugózásra merőlegesen történik. Lényeges nehézségekkel jár azonban az erőátvitel akkor, ha annak közel függélyes irányban kell végbemennie, mint pld. oly háromkerekű gépkocsiknál, melyeknél a mótor az első kerék fölött van alkalmazva. Ily kocsiknál már történtek oly kísérletek, melyeknél az erőátviteli berendezés egy füg- i gélyes merev részből és egy vízszintes rúgós részből volt összetéve, mely utóbbinál kerékáttételeket vagy vezetőgörgőkkel ellátott lánchajtásokat alkalmaztak. Előbbi szerkezetnek az a hátránya, hogy tekintettel a kocsi stabilitására a villának forgáspontját jóval közelebb kell a hajtókerékhez hoznunk, minek következtében a függélyes hajtóműnek hajtólánca rángatásoknak van kitéve. A lánchajtású kivitelnél nemcsak hogy a lánc rángatásoknak van kitéve, hanem nagyon veszélyes keresztirányú igénybevételeknek is alá van vetve, mivel a rúgóvilla csuklójának kopása igen nagy, lényegesebb azonban ezen kivitelnél azon hátrány, mely a láncnak túlnagy hosszából származik. Javasolták végül már rugalmas agynak vagy rugalmas keréknek az erőátvitel céljára való alkalmazását is, ezen szerkezetek azonban a fordulókban föllépő oldalirányú igénybevételek miatt teljesen használhat-Janok. Jelen találmány értelmében az erőtviteli berendezés úgy van megoldva, hogy az erőnek átvitelére a mótorról a keréktengelyre merev Iáncáttételt alkalmazunk, melynek két lánckereke egymástól meghatározott változatlan távolságban van. A kocsikerék és a kerékagy ugyancsak mereven vannak a tengelyükkel összekötve. A rúgós fölfüggesztésre már most maga a tengely szolgál olyképen, hogy a tengely a villának két aránylag nagy kivágásában mozgatható s kétoldalt két lemezrúgó által van a villához erősítve. Az erőátvitelre a hajtott lánckerékről a kocsitengelyre egy rúgós kapcsolás szolgál, mely egyfelől a kocsikerék agyával, másrészt pedig a láncliajtásnak hajtott fogaskerekével van öszszekötve. Ezen rúgós kapcsolás kettős