53534. lajstromszámú szabadalom • Sorszedő és öntőgép
- 3 — fölemeléskor a pálcák természetesen fölszabadulnak s eltávolíthatók, vagy tetszés szerint rendezhetők. A (Dl) hüvelyen továbbá forgathatóan van ágyazva a (D2) fogantyú, mely villás végével közrefogja az (E) elosztó (e2) karjait s az elosztót a (dl) tengely mentén ide-oda menesztheti s ezáltal az (E) elosztó hornyával kapcsolódott pálcákat a vályúhoz képest bármely helyzetbe viheti. A (Dl) hüvely két része között a (d4) kilincskerék el nem forgathatóan foglal helyet; a (D2) fogantyú alsó oldalán a (d5) lapos rúgot hordja, mely (d6j kilincs révén befog a (d4) kerékbe úgy, hogy a (D2) fogantyú leszorításakor a kilincskerék és a (dl) tengely elfordíttatik. A (D2) fogantyú továbbá a (d7) emelőt hordja, melynek mellső vége a rúgós kilincs fölső lapjához fekszik úgy, hogy e (d7) emelő révén (3. ábfa) a kilincset elszoríthatjuk a kilincskeréktől úgy, hogy ekkor a (D2) fogantyút a kerék vagy tengely befolyása nélkül emelhetjük meg: • mihelyt a (d7) emelőt elbocsátjuk a kilincs újból befog a kilincskerékbe úgy, hogy újból meneszthetjük a keretet. A fogantyú ezen működtetése természetesen az (E) elosztót nem befolyásolja, mert ez lazán ül a hüvelyen. A (D) keretnek a (dl) tengellyel szembenlévő oldalán az öntővályúval párhuzamos, befelé nyúló egyenlő közű (F) fogak vannak elrendezve, még pedig annyi, mint ahány matrica van a rendes szedéshez szükségelt (C) pálcákon. E fogak oly elrendezésűek, hogy ha bármelyik (C) pálca (c4) pecke a fogak egyik (f) résébe lép, egy bizonyos matrica ép öntőhelyzetbe kerül a (b2) öböl fölé. Annak jelzésére, hogy melyik (f) köznek milyen matrica felel meg, a fogak a 12. ábra értelmében megfelelő (f'j betűjelzéssel láthatók el, célszerűbb azonban e helyett a 6. ábra értelmében a (d5) rúgó csúcsa előtt a keret hosszában a megfelelő (d8) betűjelzést elrendezni úgy, hogy az elosztónak a keretben való eltolásakor a rúgócsúcs mindig jelzi a (d8) soron, hogy melyik matrica van öntő helyzetben. Minthogy a pálcák váltakozva fordított sorrendben vannak a különböző matricákkal ellátva, az (F) fogakon két egymással ellentétes irányú sorban vannak a jelzőbetük elrendezve, ill. a (d8) betűsor kettős, de ellentett értelmű úgy, hogy az egyik sor azon pálcák matricáinak helyzetjelzésére szolgál, melyeknek vastag vége jobbra fekszik, míg a másik sor a fordított helyzetű pálcák matricáinak helyzetét mutatja. Az (f2) betűjelzések a 11. ábrabeli párhuzamos oldalú, különleges matricákat hordó pálcák matricáinak helyzetét jelzi. Az ékalakú pálcákon a matricákat természetesen oly rendben osztjuk el, hogy a legszélesebbek lehetőleg a pálca vastagabb végére kerüljenek és viszont, mimellett arról is gondoskodunk, hogy a gyakran előforduló betűknek megfelelő matricák lehetőleg a pálca középső részére kerüljenek úgy, hogy e matricáknak öntőhelyzetbe való hozása céljából a pálcát csak kis darabbal kell eltolni úgy, hogy a ritka betűk matricái lévén a pálcák két végén, a pálcák teljes eltolása csak ritkán válik szükségessé. A (D) keretnek a pálcák fölött való előretolását az (E) elosztóval való szedés közben a keret alsó lapján lévő (dlO) tömb nem gátolja, de a szedés befejeztekor e tömb a vályú hátsó falának (a8) lécére ütközve, a keret további előretolását meggátolja. Ezen helyzetben (3. ábra) az (F) fogak lényegileg az összes pálcák fölött keresztbe fognak úgy, hogy a pálcák a vályú fölött többé nem mozoghatnak el. A keret (dlO) tömbje szedés közben az ágy (a9) mélyedésében vezettetik. A szedéshez nem szükségelt pálcákat az ágy mellső részében az (alO) rugók elé helyezzük, mely rugók a szedésre szolgáló pálcákat egymáshoz szorítják. A két középső (F) fog, melyek lényegileg a vályú öble fölött fekszenek, kb. kétszer oly szélességűek, mint a többi fog (5. és 12. ábra). Ezen fogak alsó lapja egy-egy (f3) nyúlvánnyal ill. léccel bír, melyek a lécek fölső élén elrendezett (cl) haránthornyokba léphetnek be. Ha a hornyok szélessége nem sokkal nagyobb az (f3) nyúlvány vastagságánál, a fogak közé szedett lécek öntőlielyzetben lévő matricái, pontosan egy
