53507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénes ércek (kovandon, fénylék és más effélék) pörkölésére
- 3 -kovand- vagy piritpörkök fölött vezetjük el. Ilyen módon a fémeket közvetlenül a kemencében teljesen szulfáttá alakíthatjuk át, akképen, hogy a kénessav bevezetésére a kemence azon helyét választjuk, ahol a foganatosítandó reakcióhoz alkalmas hőmérséklet uralkodik. A jelen esetben tehát a végből, hogy a rezet szulfát alakjában megkapjuk, a rézkovand-pörköt nem fogjuk a képződött rézszulfát bomlásáig hevíteni, hanem azt állandóan olyan hőmérsékletnél tartjuk, amelynél a vasszulfátok bomlanak, a rézszulfátok azonban nem szenvednek bomlást. Annak a helynek tehát, amely itt tekintetbe jön, olyan hőmérséklettel kell birnia, amely azon hőmérsékletek között fekszik, amelyeknél a rézszulfát és vasszulfát bomlik. Ezen a helyen "már most a réz kénsavanhidrid és levegő keverékével teljesen átalakítható rézszulfáttá, amely vízben vagy megsavanyított vízben majdnem tökéletesen oldható, míg egyidejűleg az oldható vas mennyisége a pörkben lényegesen csökken. Minthogy pedig a pörkölő kemencében mindig van egy talp vagy más olyan hely, ahol a kovandok kénje gyakorlatilvg teljesen oxidáltatott és ahol a kovandoknak megvan a szükséges hőmérsékletük egyik fémalkatrészüknek szulfáttá való alakítására, ennek folytán az eljárás magában a pörkölő kemenczében foganatosítható. Példaképen tegyük föl, hogy egy Malétra-kemencében az 5. lap ezen alkalmas hely, akkor itta reakciót kétféle módon lehet végrehajtani. Lehet a gázt közvetlenül az első laptól az ötödikre átvezetni vagy pedig az 5. lapon közvetlenül friss kénkovandot vagy rézkovandot hozzáadni. Az első esetben az ötödik lapot a gázok rendes keringéséből kiiktatjuk és az első laptól jövő gázokat vezetjük reá, még mielőtt azok a kamrához vezető füstlyukba belépnek. A második esetben az ötödik lapra friss rézkovandot adunk a szükséges mennyiségben, amelyből azután kénessav fejlődik, amely a maga részéről ugyanazt a reakciót idézi elő és éppen úgy hat, mint a kénessav, anélkül azonban, hogy ez esetben a gázok rendes útját meg kellene változtatni. Mind a két foganatosítási módnál majdnem az összes rezet mint megsavanyított vízben oldható rézszulfátot kapjuk meg, míg majdnem az összes vas oldhatatlan marad. A leírt példában tehát a kovandban lévő vas éa réz először oxiddá, azután szulfáttá alakíttatik át és pedig vagy a pörkölési gázok átvezetése útján vagy pedig friss rézkovandnak hozzáadása által a kemence azon talpára vagy helyére, ahol a hőmérséklet magasabb, mint a vasszulfát bomlási hőmérséklete, de alacsonyabb, mint a rézszulfát bomlási hőmérséklete. Ha más fémeket kell egymástól elválasztanunk, akkor ugyanazt az eljárást alkalmazzuk hasonló módon, csakhogy a kemencének olyan más helyet kell a szulfáttá való átalakításra választani, ahol a hőmérséklet az elválasztandó fémek szulfátjainak keletkezési vagy bomlási hőmérsékletei között fekszik. Ilyen módon szilárd pörköket kapunk, amelyek az egyik fémet nedves úton kivonható oldható szulfát alakjában tartalmazzák. A példából az is látható, hogy nem szükséges a pörköket külön kezelésnek alávetni, hanem az egész bontás valamely ismert kemencében pörkölés közben foganatosítható, anélkül, hogy a kamaraprocesszus zavartatnék. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kénes ércek (kovandok, fénylék és máseffélék) pörkölésére, jellemezve azáltal, hogy a pörkölendő érchez pörkölés közben kénes savat (S02 ) vagy kénessav és levegő elegyet vezetünk a kemence azon helyén, ahol a kemence belsejének hőmérséklete azon hőmérsékletek között fekszik, amelyeknél az elválasztandó fémek szulfátjai képződnek vagy bomlanak. 2. Az 1. igény szerinti eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy ahelyett, hogy a pörkölendő anyaghoz kénes savat vezetnénk, ugyanazon a helyen friss réz- vagy kénkovandot vagy máseffélét adunk hozzá. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapesten.
