53467. lajstromszámú szabadalom • Fonó- és cérnázógép
A hengereknek ezen szilárd elhelyezése következőképen eszközöltetik: Mindegyik sodróhengernek van egy (4), illetve (4)-val jelölt tengelye, s e tengelyek (IV) és (IV)-val elölt) két-két csappal bírnak, mint az a 18. ábrán ki van tüntetve. Ezen csapok az (5, 6, 7) s (8), valamint (5', 6', 7') és (8') ágyazólemezekben ágyaztatnak. Ezek az ágyazólemezek ugyanis, mint az az 5. és 8. ábrából látszik, félköralakú furattal bírnak úgy, hogy két ily lemez összeillesztése által egy hengeres ür keletkezik, mely a sodróhengerek csapjaival azonos méretű úgy, hogy abban egy ilyen csap ágyazható. A sodróhengerek csapjai közül, mint azt az 1., 3. és 4. ábrák mutatják, kettő-kettő egymás mellé kerül és miután egy csap ágj ázásához két lemez szükséges, az ágyazólemezek közül négy-négy lesz egymás mellett elhelyezve. Az egymás mellé kerülő ágyazólemezeket összefoglaljuk azáltal, hogy (m)-el jelölt végeiket (5. és 8. ábra) a (91 ? 92 , 9S ) és (9J-el jelölt foglalatoknak, a 10. ábrán (u)-val jelölt nyílásába toljuk, mint az a 14. ábrában fölülnézetben s a 15. ábrán oldalnézetben van kitüntetve. Ez ábrán a könnyebb áttekinthetőség kedveért a sodróhengerek nincsenek kitüntetve, a valóságban azonban e hengerek csapjai az összefoglalt lemezek (f) furataiban vannak. Az összefoglalt és a sodróhengereket tartalmazó ágyazólemezek elhelyezésére a (12)-vel jelölt sodrócső a (13) és (13'), valamint a (14) és (14') alkotók mentén ki van vágva (16. és 17. ábra) s e kivágások mentén a csőfalon, ugyanez ábrákon látható (v) vezeték van kiképezve. Az ágyazólemezeket most már a foglalatok (v)-vel jelölt végeivel (10. ábra) a csőfal kivágásainak ezen (v)-vel jelölt vezetékére toljuk, amint azt a (20. ábra) fölülnézetben s a 21. ábra oldalnézetben mutatja. (A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a sodróhengerek itt is elhagyattak, de tengelycsapjaik ez ábrákon is az ágyazólemezek (f)-el jelölt furataiba képzelendők.) Hogy az összefoglalt ágyazólemezek a (v) vei jelölt vezetéken hosszirányban el ne mozdulhassanak, végeik és a (12)-vel jelölt sodrócső (k)-val jelölt karimája között lévő (x)-el jelölt hézag közé a 22. és 23. ábrán kitüntetett (10)-el jelölt félgyűrű helyeztetik el, melynek (o)-val jelölt nyúlványa az ágyazólemezek végeit megfogja, míg a félgyűrű a sodrócső karimájához támaszkodik. Miután az ágyazólemezek két csoportban vannak négyenként összefoglalva, mely két csoport egymással szemben a (12)-vel jelzett sodrócsövön elhelyezve, rögzítésükhöz két, egymással szembe kerülő félgyűrő szükségeltetik, s e két félgyűrűt (i)-vel jelölt furatokon át, az 1., 2. és 4. ábrán (11) és (ll')-val jelölt csavarskkal kötjük össze. így a (3) és (3')-val jelölt sodróhengereknek a (12)-vel jelölt sodrócsőben való szilárd elhelyezése el van érve. A (12)-vel jelölt sodrócső (15), illetve (lö')-val jelölt és szíj- vagy zsinórkorongként kiképezett karimája által (16)-al jelölt csapágyban forgattatik, mely forgásban a benne elhelyezett (3) és (3')-val jelölt sodróhengerek is résztvesznek. Ha tehát ezen sodróhengerek közé az (l)-el jelölt előfonatot (cérnázás esetén a cérnázandó fonalakat) vezetjük, ez is résztvesz a forgó mozgásban és így a sodróhengerek ós a (2) és (2')-vel jelzett etetőhengerpár közötti része sodrást nyer, vagyis fonás, illetve cérnázás jön létre. A sodróhengerek érintkezésének intenzivebbé tételére a (13)-al jelölt alkotó és (5)-el jelölt ágyazó lemez, valamint a (13')-val jelölt alkotó és (5')-val jelölt ágyazólemez közé egy-egy (17)-el jelölt rúgó alkalmaztatik. A megfont (illetve cérnázott) fonal továbbítása úgy eszközöltetik, hogy a (3) és (3')-val jelölt sodróhengerekkel, (4), illetve (4')-val jelölt tengelyük körüli forgás is végezgetik azáltal, hogy a (4), illetve (4')-val jelölt tengelyen a (18), illetve (18')-val jelölt lefejtőhenger alkalmaztatik, mely lefejtöhenger a (12)-vel jelölt sodrócső forgásában való részvétel közben a (19)-el jelölt lefejtő cső komlokfölületén a föllépő súrlódás folytán lefejtődnek és így a (4) és (4')-val jelölt tengelyek körüli forgást létesítenek.
