53427. lajstromszámú szabadalom • Elektromos író- ill. kiverőgép
üti. A (10) csapágyállványokban szigetelten ágyazott (1) hengerek belső oldalain szigetelten fölhúzott, egyenlő fogszámú két (11) fogaskerék van alkalmazva, melyek alkalmas mótor által a (12) zsinór útján hajtott (13) tengelyre erősített (14) fogaskerékkel kapcsolódnak, tehát egymással ellenkező értelemben forognak. A (13) tengelyen, fölső végéhez közel a (8) betűkarokat tartó (15) korong van megerősítve; a (15) fémkorongban annyi sugárirányú (16) hasíték van alkalmazva, ahány (2) kontaktusszalag az (1) hengereken elrendezve van. A (16) hasítékokban harántirányú (17) tengelyeken megfelelő alakú, emelőszerű (8) betűkarok vannak egyenlő közökben, lendíthetően ágyazva, melyeknek a korong középpontja felé nyúló (18) orrait a (19) rúgókorong lefelé nyomja és ezáltal a betűkarokat rendes helyzetükben tartja. A vékony (19) rúgókorongnak a szélén annyi rugalmas nyelve van, ahány hasíték a (15) korongban kiképezve van. A (15) korong a (20) csavar segélyével rögzíthető és a betűkarók kivétele céljából elforgatható. Aramzárás esetén a betűkaroknak lefelé nyúló (21) nyúlványába a (6) fegyverzet (7) nyúlványa ütközik és ezáltal a nyomóbetűket az irathengerre üti. Forgás közben a nyomóbetűk a rúgó által hozzájuk szorított (22) festékhengerről festéket szednek föl. A betűkarokat tartó (15) korong nincsen a hajtótengelyre szilárdan erősítve, hanem a (23) kazunára fekszik föl úgy, hogy a (18) tengelyen kevéssé elforgatható. A (15) korong fölfelé nyúló (24) orral van ellátva mélyet a (13) tengelyre erősített (25) rúgónyelv a (13) tengely (26) ütközőjéhez szorít és ezáltal rendes helyzetben tart. Az (5) éléktromágnes gerjesztése esetén a (15) korongot egyrészt a fegyverzetnek a betűkar alsó végébe kapaszkodó (7) nyúlványa, másrészt á papírhenger előtt elrendezett két (27) vezeték közé becsappanó betűkar egy pillanatig fogva tartja, miközben a (18) tengely és az (1) hengerek tovább forognák, míg végül az áram a rugalmas (2) SIÉlagöknak a (4) emelővégekről való leősútóá&a folytán megszakad úgy, hogy a (25) rúgó a (24) orra gyakorolt nyomása által a (15) korongot ismét rendes helyzetébe helyezi vissza. A (3) billentyűemelő alatt átmenő, szigetelt és magasságirányban beállítható (28) ütköző van alkalmazva úgy, hogy a (3) emelők különböző nyomási mélységre állíthatók be; a (13) tengely gyorsabb forgása esetén ugyanis a (4) emelővégeknek nagyobb löketeket kell végezniök, nehogy az emelővégek a (2) nyelvekkel túlrövid ideig érintkezzenek. Több (30) nyomóbetűnek egy-egy betűkaron való alkalmazása esetén a (29) emelő segélyével megfelelően sülyeszthető kocsit szolenoidhatás oly módon működteti, hogy két (34) indukciós tekercs a (31) tengelyre lazán fölhúzott (32) harántrúd által összekötött két (33) lágyvasrúdat magába vonz, miközben az egyik végével a harántrúdon, másik végével a (31) tengelyen megerősített (35) spirálrúgó megfeszül és a harántrúdra erősített (36) kilincs a (31) tengelyen alkalmazott (37) kilincskeréken néhány foggal tovább mozog. Az áram megszakításánál a (23) vasmagok a (35) rúgó hatása folytán visszamozognak, miközben a (36) kilincs a (37) kilincskereket és ezzel együtt a (31) tengelyt tovább forgatja; a (31) tengely a kocsit az ennek (38) fogasrúdjával kapcsolódó (39) fogaskerék útján mozgatja el. A szolenoidmagok mozgását a (40) állító csavarok határolják. A (31) tengely forgása következtében azonban a (41) kereket működtető, a rajzon föl nem tüntetett húzórúgó (spirálrúgó) megfeszül, mely a (31) tengelyt a kocsival együtt visszaforgatná, ha ezt a (42) zárókilincs meg nem akadályozná. Ha ellenben (a rajzon nem látható) külön emelő a (42) zárókilincset kioldja és ennek folytán csak az indukciós tekercsek árama záródik, az említett húzórúgó a kocsit egyedül visszamozgatja. Az egyik áramkör a (43) telepből indul ki és a (3) billentyűemelőknek a gépállványon szigetelten ágyazott (44) tengelyein, a (4) emelővégeken és a rugalmas (2) szalagokon át az (1) hengerekbe vezet, innen pedig azoknak (45) tengelyein át az (5)
