53418. lajstromszámú szabadalom • Fűtőberendezés gáztartályok számára

áll a hajlékony tömlők útján csak meleg vizet vezetni, a tömlőknek jóval nagyobb tartóssága érhető el. A találmány tárgyánál az egész folyadék zárt körfolyamban kering, melybe a hevítőkészülék közbe van iktatva. Ha már most a vezetéknek kellő pontján, pl. közvetlenül a hevítő készülék előtt vagyis azon a ponton, melynél lehűlt a víz a medencéből ismét beáramlik, hőmérőt rendezünk el, akkor módunkban áll a fűtést állandóan ellenőrizni és igy annak mértékét a mindenkori hőmérsékletnek megfelelően fokozni, illetve csökkenteni. A mellékelt rajzban a találmány tárgya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az egész berendezésnek vázlatos nézete. A 2. ábra a legfölső folyadékzárba torkoló bebocsátó vezetéknek és az ezen zártól a következő mélyebben fekvő zárhoz vezető túlfolyató csöveknek részletrajza. A gáztartály a gyűrűs (a) medencéből (1. ábra) és négy (b, c, d, e) teleskopgyűrűből áll, melyek közül a legfölső vagyis az (e) gyűrű a harangot hordja. A fűtő folyadék bevezetésére az (f) cső szolgál, mellyel két hajlékony (hl,h2) tömlő van összekötve, melyek a két (hl, h2) csiga útján a (d, e) teleskopgyűrűket összekötő, legfölső folyadékzárhoz vezetnek. A (hl, h2) csigák az (il, i2) vonó elemeken függnek, melyek a tartály állványára fölerősített (kl, k2) csigákon járnak és szabad végükön az (11, 12) súlyokat hordják, melyek a tömlőket állandóan kifeszítve tartják. A záró folyadéknak túlmennyisége a legfölső zárból, az (ml) túlfolyató cső útján a következő mélyebben fekvő folyadékzárba, majd hasonló módon, áz (m2, m3) csövek útján egészen a gyűrűalakú (a) medenczébe folyik alá. Ezen medencéből a folyadék az (n) vezeték útján a (q) szivattyúba szívatik, majd ennek segélyével a (q) kazánba és végül az (f) vezeték útján ismét a legfölső folyadékzárba szoríttatik. A vezetéknek kellő pontján, a jelen esetben közvetlenül a szivattyú előtt, az (o) hőmérő van közbe iktatva, melynek segélyével megállapíthatjuk a mindenkori hőszükségletet. Az (ml, m2 ...) túlfolyató csövek merev anyagból vannak készítve és magukra a teleskopgyűrűkre vannak fölerősítve. Szóval az eddigi ily berendezésekkel szemben mellőzve van a költséges és gyors kopásnak alávetett hajlékony vezetéknek minden egyes zárnál való alkalmazása. A zárak kiképzése és a fűtő folyadékot bebocsátó vezetéknek, valamint a túlfotyató csöveknek elrendezése a következő: A legfölső zár azáltal van létesítve, hogy a gáztartály legfölső teleskopgyűrűjének (E) falához (2. ábra) az (U) vasból készült (B) gyűrű és ehhez a (C) lemezgyűrű van odaszögecselve. A következő, vagyis a (D) teleskopgyűrű, fölső végén az U-vasból készült (G) gyűrűt hordja, melyhez az (F) lemezgyűrű van odaszögeeselve, mely a fölső zárban lévő folyadékba merül és mely fölső végén egy, a gyűrűalakú (r) vezeték megerősítésére szolgáló toldattal van ellátva. Az (r) vezeték a hajlékony (g) vezeték útján bebocsátott fölhevített folyadékot több (a tartálynak egész kerületén elosztott) (s) cső útján vezeti a folyadékzárba. Ha ebben a folyadék bizonyos meghatározott magasságon túlemelkedik, akkor azt az (ml) túlfolyató csövek a következő, mélyebben fekvő zárba vezetik, melyből a folyadék azután az (m2) csövek útján folyik a következő zárba. A leírt berendezés munkaszükséglete nem nagyobb, mint az eddigi berendezéseknél, minthogy a záraknál eddigelé szokásos ejektorok működtetésére több athmoszférás nyomással bíró gőzt használtak, míg a találmány tárgyánál ily nyomással bíró gőz elégséges a (p) szivattyú hajtására (1. ábra), amikor is továbbá a fáradt gőz a (q) kazánnal, a záró folyadék fölhevítésére használtatik föl. Lehet a találmány tárgyát akként is foganatosítani, hogy a legfölső zárban lévő folyadékot az eddigelé szokásos módon, gőz segélyével hevítjük föl és a túlemelkedő folyadékmennyiséget a részletezett módos, túlfolyató csövek segélyével vezet-