53410. lajstromszámú szabadalom • Egymásba kapaszkodó gyűrűkből álló védőburkolat dugaszzsinórokhoz

— 2 — vei bíró (c) gyűrűk két szélükön befelé vannak karimázva, míg a belül fekvő, kisebb átmérővel bíró (d) gyűrűk széleiken kiugró domborodásokkal vannak ellátva. Mint látható, az egymásután következő gyűrűk a (b) zsinórt körülvevő csuklós gyű­rűláneat alkotnak. Az egyes gyűrűk már most akképen vannak méretezve, hogy a gyűrű a lánc behajlítása alkalmával az áb­rán látható módon fekszenek egymásra. Ekkor a külső (e) gyűrűk karimájuknak egy pontjával, kb. a közöttük fekvő belső (d) gyűrű közepén egymással érintkeznek. A belső (d) gyűrű másrészt ellenkező olda­lán karimadomborodásának két pontján a vele szomszédos külső (c) gyűrűk belső fö­lületeire fekszik. A nyomás elosztásának ezen módja következtében a belső (d) gyűrű igénybevétele olyan, hogy azoknak az erők­nek, amelyek azt elpusztítani vagy azon alakváltozást előidézni törekednek, lehető­leg jól ellentáll. A külső gyűrűk, mint em­lítettük, a lánc összehajlítása alkalmával mindig karimázásuknak egy pontján jutnak egymással érintkezésbe, és itt nyomásra vétetnek igénybe. Természetesen ennél­fogva a (c) gyűrűk karimázásai a kopásnak legjobban vannak alávetve. Minthogy azon­ban az esetről-esetre egymással érintkező pontok mindig nyomásra vannak igénybe­véve, ennélfogva a külső (c) gyűrűk a vé­dőburkolat használatánál mintegy összezö­mökölődnek vagy szögecselődnek. Ezáltal bizonyos fokig a gyűrűkön illetőleg kari­mázásukon föllépő kopás ismét kiegyenlí­tődik úgy hogy a lánc hosszabb ideig tart és marad ellentállóképes, mint más körül­mények között. A védőburkolat első (f) gyűrűje dombo­rodását körülvevő karimázás útján a csa­varmenetes (g) tokhoz, amely a kis (d) gyű­rűkhöz hasonlóan domborított széllel bír, akképen van megerősítve, hogy a (g) tok­hoz viszonyítva csak aránylag kis mozgást végezhet. Ez az elrendezés azért szüksé­ges, mert a gyűrű máskülönben, azaz ha a többi (c) gyűrű mozgékonyságával birna, a reá ható erők következtében alakját csak­hamar elvesztené és fölszakadna. A csavar­mentes (g) tok az (a) dugasz testébe van csavarolva a szigetelő anyagból való (h) tok közbeiktatásával. Ezáltal elérjük, hogy a védőburkolat a dugasztól el van szige­telve és a szomszédos dugaszok védőbur­kolatai között rövid zarlatok föl nem lép­hetnek. A (b) zsinóron ismert módon az (i) fej van föltekercselve, mely arra való, hogy a zsinórt a dugaszban kellőképen rögzítse. Természetesen a találmány tárgya nem szorítkozik a föltüntetett foganatosítás! pél­dára. így pl. a váltakozva egymásra követ­kező különféle (c és d) gyűrűk helyett egyforma gyűrűket is lehetne hasznalni, amelyek ekkor kisebb keresztmetszetű egyik végükön kiugró domborulattal, nagyobb át­mérőjű másik végükön ellenben befelé irá­nyuló karimázással volnának ellátva. Ebben az esetben is beállana a gyűrűs lánc önszö­gecselődése, amennyiben az egyik gyűrű átkarimázása a lánc összehajlításánál egyik pontjával mindig a fokot alkotó részre (a kisebb átmérőről a nagyobb átmérőre való átmenet) szoríttatik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Védőburkolat dugaszzsinórokhaz válta­kozva nagyobb és kisebb átmérővel bíró fémgyűrűkből, melyek befelé irányuló karimázásokkal és kiemelkedő széldom­borulatokkal egymásba kapaszkodnak, jellemezve azáltal, hogy a kisebb átmérő­vel bíró belső gyűrűk hossza akképen van méretezve,, hogy a gyűrűből alko­tott láncnak ívben való meghajlításánál a nagyobb átmérővel bíró szomszédos külső gyűrűk karimáikkal a közben fekvő belső gyűrű egy pontján egymásra fek­szenek, míg a belső gyűrű széldombo­rulatai a nagyobb átmérővel bíró szom­szédos gyűrűkre fekszenek akképen, hogy a behajlított gyűrűs láncnál az egyik belső gyűrű és két külső gyűrű között mindig háron\eltolhatatlan nyomó­pont képződik, amelyek egyikén a Jcülső gyűrűk kariipázásai összezömökölődnek. 2. Az 1. igényben védett védőburkolat fo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom