53370. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági tetőfödőlemez
lemeznek fölső föliiletéből emelkednek ki. Az (x) csúcsponttal átlósan ellentétes (y) csúcspontban összeszögellő két oldal mentén az (e, f), illetőleg (g, h) kapocslécek vannak kiképezve, melyek viszont az (A) födőlemez alsó föliiletéből emelkednek ki. Az (a) és (b), illetőleg (c) és (d) kapocslécek egy-egy (i), illetőleg (j) hornyot, az (e, f), illetőleg (g, h) kapocslécek pedig egy-egy (k), illetőleg (1) hornyot zárnak közre. A kapocslécek és az általuk képezett hornyok keresztmetszete az ábrázolt kiviteli alaknál, mint az a 4. és 6. ábrában látható, a trapézkeresztmetszetű, de ettől eltérő másalakú is lehet. A tető befödésénél a szomszédos lemezek egymásra fekvő széleik mentén kapocsléceiknél fogva egymásba kapcsolódnak és pedig, amint azt a 6. ábra körül külön is föltünteti, oly módon, hogy az alsó födőlemez hornyába a fölső födőlemeznek beljebb eső kapocsléce fekszik bele, a fölső lemez hornyába viszont az alsó lemeznek ugyancsak bejlebb eső kapocsléce illeszkedik. A két lemez eme fogazásszerű egybekapcsolódása a lemezszéleknek a por, nedvesség és lángnyelvek behatolása ellen való tökéletes zárását biztosítja. A födőlemezeknek a lécezésre való erősítése az 5. ábrában külön föltüntetett (m) szöggel történik, mely valamivel közepe fölött az (n) gallérral van ellátva. A szögnek az (n) gallér alatti szárrésze hegyben végződik ós a fában való biztosabb tartás céljából tüskézve van. A gallér fölötti (o) szárrésze tompán végződik és sima. A szög, rozsdásodásának meggátolására, célszerűen horganyozva van. Az (A) födőlemez az (ra) szög befogadására (x) és (}) sarkainál, az (i, j) illetőleg (k, 1) hornyok középvonalainak összeszögellő pontján egy-egy (p) lyukkal van ellátva. A födőlemez (x) sarkánál egy háromszögalakú (q) lemez van az összetalálkozó (i, j) hornyokba illesztve, mely célszerűen horganyból készül és már a födőlemez előállításánál a födőlemezbe besajtoltatik. A (p) lyuk a horganylemezen szintén átmegy. A horganylemez szélein köröskörül csipkézésszerű (r) nyúlványok vannak (3. ábra), amelyek a . szomszédos (a, c), illetőleg (b, d) kapocsléeek anyagába nyúlnak és ezáltal a (q) lemeznek helyzetében való szilárd megmaradását biztosítják. A födőlemeznek a vízszintes átlójának végén levő két (w) és (z) sarka le van metszve úgy, hogy a (w, z) sarkok helyett a födőlemezt két oldalról egy-egy, az(x, y) sarkokat összekötő átlóval párhuzamos (s) szól határolja. Ezen (s) szélek közepén mindkét oldalon egy-egy félköralakú (t) kivágás van kiképezve. A tetőnek a találmány tárgyát képező födőlemezekkel való befödésének módját a 8. ábra tünteti föl. A tető ereszvonalában és általában a tető minden szélén az (S) szegélylemezeket alkalmazzuk. Ezeknek fölszögelése után a szabványos (A) födőlemez felét kitevő hároraszögalakú (P) féllemezekből erősítünk egy sort az (S) szegélylemezek fölé. Ezen (F) féllemezek, hasonlóan a szabványos (A) födőlemezekhez, fölső csúcspontjukban összeszögellő széleik mentén kettős (a, b) és (c, d) kapocslécekkel bírnak és a lécek összeszögellésénél ugyancsak egy (q) betétlemezzel és (p) lyukkal van ellátva. Az (Ll) léc helye úgy van megszabva, hogy az (F) féllemezek (p) lyukai az (Ll) léc közepére essenek. Az (F) féllemezek leerősítésére a (p) lyukakon át egy-egy (m) szöget verünk be az (Ll) lécbe mely ekkor (n) gallérjával az (F) féllemez (q) horgonylemezére nyomódik reá és ezáltal a (p) lyukat is tökéletesen elzárja. Az (P) féllemezek fölerősítése után már egy rendes szabványos (A) födőlemezekből álló sor (Al, A2, A3,.. .) következik, ezután pedig egy további (Bl, B2, B3 ..,.) sor, majd egy újabb (Cl, C2, C3 . ..) sor és így tovább. A lécezés úgy van megszabva, hogy az (LL, L2, L3 . ..) lécek egymástól való távolsága az (A) födőlemez az, (x, y) átló hosszának, illetőleg a (p) lyukak egymástól való távolságának felével legyen egyenlő. Minthogy a födőlemezeket (x, y) átlójukkal a födél lejtője irányába helyezzük el, a lécezés említett beosztása folytán az összes födőlemezekuél a (p) lyukak éppen a lécek közepére esnek.
