53321. lajstromszámú szabadalom • Gép forraszanyagból készült karimával szegélyezett kupakok előállítására

— 12 -hornyok a (288, 289) kari mázó dugattyúkra (25. és 26. ábrák) hatnak, melyek, megfelelő vezetékekben, a (268, 269) dugattyúk alatt vannak elrendezve. A (288) dugattyú {25. ábra) megvékonyított fejjel bír, melynek átmérője kisebb, mint a csészének legbelső átmérője. Ezen fejben a (290) kivágás, a dugattyú testében pedig egy központos furat van kiképezve, mely a (291) rudat és a (292) rúgót veszi föl. A (291) rúdnak fölső része a (293) fejjel van ellátva, mely a dugattyúfejnek köralakú kivágásába hatolhat. A dugattyú oldalán a függélyes (294) hasíték van kiképezve, melyen a (291) rúdból kinyúló (295) csavar jár át, míg a dugattyúnak ezzel átellenes részébe a (296) csavar van becsavarolva, mely a (291) rúdra dörzshatást fejt ki. A (289) dugattyúnak (26. ábra) feje a (288) dugattyúéhoz hasonló alakkal bír, csakhogy a fejnek a (290) kivágáson kívüli széle kisebb mértékben van legömbölyítve, mint a {288) dugattyú fejének széle. A (291) rúdban (26. ábra) a (297) kivágás van kiképezve, mellyel a (298) csavar kapcsolódik. A forgó asztalnak rögzítésére a (149) csap (23. ábra) szolgál, mely az asztalban kiképezett (148) csaplyukakkal (24. ábra) működik együtt. A (149) csap, mely függélyes irányban, kellő vezetékekben vezetődik, a (123) konzolra van fölerősítve. A gépnek működési módja általánosságban véve a következő: Miután a fémhuzalt a (10, 11) hengerek {2. ábra) közé vezettük és a gépet megindítottuk, a huzal laposra, szalaggá nyomatik. A szalag már most az (55, 56, 57) korongokon futva a hornyoló hengerpáron halad át, majd a csavaralakú tekercs képzésére szolgáló (6) fejbe jut, melyben az a mag körül csavarmenetek alakjában föltekercseltetik és melyben annak vége a magnak {100) hornyába (8. ábra) betolatik. Az ezáltal létesített súrlódás valamint a hornyolt szalagnak a (99) hosszbordával való kapcsolódása elegendő arra, hogy a szalagnak előremenesztése, ha az egyszer már megindult, szabályosan folytatódjék. A (175) csúsztató csatorna (12. ábra) természetesen kupakokkal megtöltendő. Ekként a gép önműködően folytonos munkát fejt ki mindaddig, míg a huzalnak és a kupakoknak előremenesztése folyamatban van. A fölső dugattyúkat hordó keresztfejnek minden ide-odamozgásánál a csavaralakú szalagtekercsnek legalsó menete, melyet a (102) elválasztó ék (9. ábra) a tekercstől elkülönített, a (124) járomnak (4. ábra) lefelé irányúló löketénél biztosan lemetszetik, minthogy azt a járom a (103) késhez odaszorítja. A lemetszett fémkarima, mely fogazott illesztési résszel bír (28. ábra), a j közvetlenül alatta fekvő csészébe esik (4. j ábra). Ekkor a (284) dugattyú megemelkedik és lehetővé teszi a fémgyűrűnek a (145) horonyba való pontos beesését. Ezen elkülönítési művelet közben a forgó asztal az egyik (148) csaplyukkal (24. ábra) kapcsolódó (149) csapnak (23. ábra) hatása alatt rögzítve van. A következő munkaperiodusnál a csap kihúzatik és a forgó asztal a (86) kerékmű (1. ábra) segélyével fordulattal eJforgattatik. Ekkor újabb szünet áll be és a fölső dugattyúkat hordó keresztfej lefelé mozog. A második munkaszakasznál a fémgyűrű a kupakszolgáltató szerkezet alá vitetik, a mágneses (286) dugattyú (37. ábra) a kupakhoz szorul és azt pontosan a fémgyűrű fölötti helyzetbe sülyeszti. Abban a rendellenes esetben is, melyben egyszerre két vagy több kupak jut a kupakot átadó csatornába, csak egy kupak vitetik a csészébe, míg a fölösleges kupakok a már részletezett módon kilöketnek. A keresztfejnek következő ide-odamozgásánál a kupaknak alsó széle, az ezután következő alternatív mozgásnál pedig annak fölső széle karimáztatik, míg az ötödik, azaz utolsó munkaperiodusnál a kupak kitolatik. Az előállításnak ezen különböző stádiumait a 35—43. ábrák világosan szemléltetik, ahol is. A 35. ábra a magon lévő meneteket láttatja közvetlenül azon állapot előtt, mely| nél az utolsó menet lemetszetik; a (286)