53319. lajstromszámú szabadalom • Késpengéknek kettős horoggal való megerősítésére

Megjelent 1911. évi szeptember lió 91-én. MAGY. gjé^ KIR. SZABADALMI W3m HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 53319. szám. XVI/a. OSZTÁLY. Késpengéknek kettős horoggal való megerősítése. S. HOPPÉ SÖHNE CÉG SOLINGENBEN. A bejelentés napja 1910 november hó 11-ike. Elsőbbsége 1909 november hó 11-ike. Ismeretes, hogy késpengék nyelükben több horoggal erősíthetők meg. Ezen célból vagy több részből álló nyelek alkalmaztatnak és a furataikba beszorított horgok közvetítik a nyél egyes részeinek összekapcsolását vagy pedig a horgoknak a nyéllel való kapcsolata azáltal létesíttetik, hogy a hornyokba beszorított horgok a nyelet kívülről zárják körül. Jelen találmány lényeges jellemzője az eddig ismertté vált berendezésekkel szemben abban áll, hogy a kettős horognak a nyéllel való tartós, emellett könnyen létesíthető megerősítése további összekötő eszközök (tapasz, szögecs) segítsége nélkül azáltal létesíttetik, hogy a fának a nyélben a furatok között megmaradó része nagyobb, mint a horgok között a nyél fölső végén lévő közbenső tér úgy, hogy a horgok a nyél furataiba való beszorításuk alkalmával szétterpesztetnek és a rajtuk kiképezett ellenkampók a nyél hú?ába szoríttatnak be. A találmány értelmében előállított horognyélkapcsolat a mellékelt rajz 1—3 ábráiban van föltüntetve; a kettős horog egyrészt ki van szedve a nyélből, másrészt a kés teljesen használatra készen van föltüntetve. A jelen találmány értelmében készített késnek ábrázolt foganatosítási példájánál ismert módon csatlakozik a (3) pengéhez két (4, 4) horog, melyek végük felé keskenyednek és (5, 5) ellenkampókban végződnek. Az (1) nyél (2, 2) furatai ezen horgok alakjának megfelelően vannak alkalmazva úgy, hogy a fának a furatok között megmaradó része célszerűen a nyél fölső vége felé ékalakúan szűkül. A találmány lényege az, hogy mint már a bevezetésben kiemeltük, a (b) fának a furatok között megmaradó része (1. ábra) szélesebb, mint az (a) közbenső tér a (4, 4) horgok között. Ennek az a hatása, hogy az ékalakú (6) közbenső darabnak a (4, 4) horgok közé való beszorításánál a (4, 4) horgoknak az a törekvése, hogy a nyíl irányában (2. ábra) kifelé szétterpeszkedjenek. Ezen törekvés természetesen a (4, 4) horgoknak az (1) nyél (2, 2) furataiba való beszorításánál is fontartatik, azzal az eredménnyel, hogy a horgokon lévő ellenkampók a fa húsába besajtolódnak és a horgok teljes beszorítása után közöttük, ill. az (5, 5) ellenkampók és az (1) nyél között oly kapcsolat van létesítve, hogy a kés erős használata esetén is nem csak a horgoknak a nyélben való elfordu-