53310. lajstromszámú szabadalom • Újítások beszélőgépeken

alatta forgó viaszlemezbe a kívánt spirálisokat bekarcolja. A pontos vezetés és kapcsolat biztosítására a (17) vízszintes tengely csapágyába (19) lapos rúgó van erősítve, mely a tengelyt állandóan a beszélőgép hajtótengelyéhez nyomja. A 8. és 9. ábrákon látható berendezés szintén a beszélőgép tányérja alatt van elrendezve és az előbbitől csak abban különbözik, hogy a hajtótengely által hajtott (17) vízszintes tengely egy (20) végnélküli csavarral áll kapcsolatban, melyen a hangkart, vagy a hangdobozt vezető (21) csavaranya tolódik el. A 10. és 11. ábrákon olyan berendezés van bemutatva, mely a beszélőgép tányérja fölött van elrendezve és átforgatással használaton kívül helyezhető. :E berendezés a hajtótengely fölső végére illeszthető (22) csavarkerékből áll, mely vízszintes tengelyű (23) végnélküli csavart forgat. E csavaron a hangkart vagy hangdobozt vezető (24) csavaranya tolódik el. A csavar másik vége a hangszekrényre szerelt (25) csapágylemezek közt (26) csapok körül elforgatható (27) tuskóba van erősítve úgy, hogy nem használáskor e csapok körül elforgatható és a játszandó lemezek elhelyezését nem gátolja. A 12. ábra olyan berendezést mutat, melynél a hangdoboz vezetését a hangszekrény belsejében lévő óramű közvetlenül végzi. E berendezésnél a hangszekrénynek a hangkart tartó (28) karja üregesen van készítve és az óramű által hajtott (29) vízszintes és az ezzel (30) kúpfogaskerékáttétel útján kapcsolt (31) függélyes tengely befogadására szolgál, mely utóbbi (32) tengelykapcsolat közvetítésével a hangkar (33) függélyes forgási tengelyével van összekötve. A (32) tengelykapcsoló olyan ismert berendezésű, hogy a hangkar egyik irányú szabad elforgatását nem gátolja, míg annak másik irányú elforgatását az óramű kényszermozgásban végzi. A 13. és 14. ábrák a találmánybeli berendezésnél használható egyesített fölvevő és reprodukáló tűket, illetőleg köveket ábrázolnak. A 13. ábra szerint a kettős tű vagy kő T-alakú drótból áll, melynek egyik szára a szokásos hangdoboz tűtartó hüvelyébe beerősíthető, míg másik két szára a fölvevő és a reprodukáló tűvel vagy kővel van ellátva. A 14. ábrán látható kettős tű vagy kő villaalakú drótból áll, mely a hangdobozra elforgathatóan erősíthető hüvelybe van beerősítve. A tűk, vagy kövek megfelelő beállításával vagy elforgatásával a szükséghez képest vagy a fölvevő vagy a reprodukáló tű vagy kő vehető használatba. A 15—17. ábrákon látható kettős hangdoboz főleg Edison-féle (fonográf) fölvételekhez és reprodukciókhoz való. E hangdoboz két membránnal bír, melyek egyike a fölvevő, másika a reprodukáló tűt vagy követ hordja. A hang kivezetésére két szemköztfekvő furattal bíró (33) cső szolgál, melyen belül egyetlen furattal bíró cső foglal helyet. E cső külső vége a hangdoboznak a hangkarra való illeszthetésére alkalmasan van kiképezve. A hangdoboznak e cső körül történő elforgatásával egyik vagy másik membrán hozható a (33) cső illető furatán át a (34) cső belső üregével összeköttetésbe. Természetesen lehet ezen kettős hangdobozt is Berliner-féle (grammofon) írásra berendezni, úgyszintén a föntebb említett módon csuklósan is erősíteni a hangkarhoz, hogy ugyanazon hangdobozt mindkét fajta írásnál lehessen használni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítás beszélőgépeken, azáltal jellemezve, hogy a beszélőgépnek az óramű által forgatott hajtótengelye alkalmas áttevő elemek közvetítésével a hangdobozt úgy vezeti, hogy annak tűje vagy köve az alatta elforgó viaszlemezbe a szokásos hangspirálist bekarcolja. 2. Az 1. pontban igényelt újítás kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a hangdoboz vezetését a hajtótengely által közvetlenül forgatott fölületén bemetszett spirálissal bíró tárcsa végzi, melynek spirálisába a hangdobozzal összeköttetésben lévő vezető szög nyúlik. 3. A 2. pontban igényelt újítás kiviteli