53308. lajstromszámú szabadalom • Körülfútó vonó- vonós hangszerekhez

sítsünk, a görgő köpenyét célszerűen kifelé rézsútosan kissé lemetsszük úgy, hogy mindegyik vonóvégnél körülbelül csak a vonószélesség belső fele fog a vonósíkba kerülni, külső fele pedig ennél mélyebbre jut." A vonó lecsúszása alátétjéről az által akadályoztatok meg, hogy a görgő felét a lerézsülés felé valamely gáttal, pld. fölhajlított (k) karimával vagy effélével látjuk el. Hogy továbbá a vonóvégek keresztezési helyét kissé rugalmassá tegyük, alátétjük, itt tehát a görgő, kivágással látható el, amint azt a 7. ábrán (Y) jelzi. Ami már most a vonó mozgását illeti, ez a (T) vonótartó közvetítésével történik. A vonótartó talapzatán kocsiszerűen van alakítva (lásd a 6. ábrát), melynek (r) görgői a (J) emelőkar (m) hasítékában könnyen ideoda csúszhatnak. A (J) kar a húrtartó alatt lévő, mechanikai úton hajtott forgó tengelyre van ékelve, mely függélyes állásban akként van elrendezve, hogy a (J) kar által leírt körfölület a vonót vezető görgők által leírttal párhuzamos. Ha tehát a (J) kart hajtjuk, vele együtt a (T) vonótartó és a vonó is mozgásba hozatik és pedig akként, hogy összeköttetési helye a (k) támasztékon szakadatlan sik súrlódó fölületet alkosson, minthogy a vezető görgők elhaladásánál egyrészt a kocsi engedékenysége sugárirányban, másrészt a forgatható, illetve rugalmas támaszték oldalirányban a megfeszített vonónak elegendő helyet biztosít. A leírt berendezés tehát először a vonó könnyű be- és kiiktatását, másodszor tetszőleges megfeszítését és harmadszor változatos vonóérintéat tesz lehetővé, minthogy az utóbbira vonatkozólag a vonónak csekély lejtőséggel kell a húrokat érinteni. A 3. ábrán föfülnézetben, a 4. ábrán pedig nézetben egy másik foganatosítási alak van fölttíntefve, melynél a görgőt (f, fl) szárnyakkal biró (h) szögemelő helyettesíti. A szárnyak fölé a vonóvégek huzatnak és azután békós füfeik segélyével az (E, El) rugók kigörbített (s) végeibe beakasztatnak. A ragók (p, pl)-néí vannak fölfelé meghosszabbított és az emelőmozgás számára (c) kivágással ellátott (T) tartón megerősítve. Az ugyancsak a (T) tartón megerősített (s) állító csavarok segélyével, melyek a rugókban kiképezett hasítékokon mennek keresztül és melyeknek anyáival a rugók megfeszíthetők, a vonók megfeszíttetnek. Ez a foganatosítási alak akkor ajánlatos, ha a vonópálya szögei igen tompák, minthogy a rugók a szárnyaknak csak csekély ingadozásait engedik meg. Ha nem ez az eset, akkor a (T) tartó fölső részét, melyen rugók és csavarok vannak megerősítve körülbelül (x)-nél (4. ábra) el kell választani úgy, hogy szintén az (a) csapszög körül kilendülhet. A támasztó testnek az 5. ábrán feltüntetett hasonló kiképezésnél a vonó kifeszítő szerkezete az (sl) állító csavar alakjában van kiképezve, melynek mindegyik szárny alsó oldalán (o)-ba bekapcsolt (s2) tolófeje van és egy ugyanitt megerősített (E2) rúgó, mely a rajzon nem látható (T) tartóra gyakorol nyomást, a támasztékot rugójával kiegyensúlyozza. Utóbbi rúgó szükség esetén el is maradhat. Másrészt a rugók elegendő feszereje esetén a 3. ábrán az állító csavarok eleshetnek és a rúgóhasítékokhoz való vezető pöckökkel helyettesíthetők. A 7. ábrán a vonóbékok a fülek sorozatával vannak ellátva, melyek a vonó megfeszítése után a (hl) támasztékon megerősített (s3) peckekbe való beakasztásra szolgálnak. Ha a vonó két szakaszból áll, ami ajánlatos, akkor a szakaszok vagy párhuzamosan rendezhetők el, a mi csak két érintőhelyen való időszaki változást vonna maga után, vagy ugyancsak diagonalisan rendezhetők el úgy, hogy mindegyik vonódarab egy-egy magasabban és mélyebben fekvő véggel bír. Ekkor természetesen egy másik eltolható vonótartónak kellene a (J)-nek diametrálisan ellenkező irányban elrendezve lennie. Még több vonószakasz esetén azonos módon kell eljárni. A vonó úgy rendezendő el, hogy a húrérin'tésnek elméletileg helyes pontja a tényleges vonóérintésnek körülbelül közepére essék. Habár a kocsi és a támaszték könnyű mozgathatóságánál és a vonó kellő megfe-