53293. lajstromszámú szabadalom • Véletlen folytán meg nem oldható és rázkódások által önműködőleg záródó csavaranyakötés
— 2 — meg, viszont a (2) résznek (4) fölülete szélességének egy részén kimetszéssel van ellátva úgy, hogy azon egy visszafelé kiugró (5) rész keletkezik. Világos, hogy a leírt eljárással szemben a találmány keretén belül fordítva is járhatunk el, vagyis a (2) részriek (4) fölületét hagyhatjuk egésznek és a visszafelé kiugró (5) részt az (1) rúd (3) fölületén képezhetnénk ki, mimellett azonban megjegyzendő, hogy a visszafelé kiugró résznek mindig azon az oldalon kell lennie, amely felé a csavaranya megoldása történik. A visszafelé kiugró (5) résit a (6) sík egy részének kivágása által nyerjük, mimellett a sík két része közötti határoló vonalak oly irányúak lehetnek, hogy a hozzátartozó (2) rész hossztengelyét magábanfoglaló normál'sokkal párhuzamosak, vagy ahhoz képest rézsútos irányúak, mint azt a 3. ábrán föltüntetett (6') pontvonalozott vonalak jelzik. A kimetszett (5) rész mindég valamivel kisebb, mint a (4) sík fele úgy, hogy a (6, 6') határvonal mindég a csavarrúd tengelye mellett fekszik. A visszafelé kiugró (5) részt egy egyszerű bevágás segélyével is képezhetjük. A (2) rész végén (7) bevágással van ellátva, mely csavarhúzó alkalmazását teszi lehetővé. A (8) csavaranya a közönséges csavaranyától csakis abban különbözik, hogy valamivel hosszabh. A leírt csavarkötés következőképen működik : Miután az (1) rudat az egymással összekötendő részeken át helyeztük, a (2) részt az (1) rész végére helyezzük úgy, hogy az pontosan az utóbbi meghosszabbításába esik. Az így kiegészített rúdra azután rácsavarjuk a csavaranyát, melynek hosszméretei úgy vannak megválasztva, hogy ha a csavarkötés készen van és az anya meg van húzva, ezen utóbbi az (1—2) részeket elválasztó síkot teljesen túlfödi. A meghúzás közben a csavaranya a két (3) és (4) fölületet egymásra szorítja. Minthogy ezen helyzetben az (1) és (2) részek csavarmenetei egymásnak pontosan megfelelnek, a csavaranya meghúzása akadálytalanul történhetik. Ha viszont tágulás, lökések vagy bárminő más ok folytán a csavaranya oldódni akar, úgy azt a mozgatható (2) rész elmozgása közben magával viszi és ilyképen a (6) vagy (6') élnek a szemközt lévő (3) rézsútos síkon való eltolódása következtében az (1) és (2) részek csavarmeneteinek kölcsönös eltolódását idézi elő. Ezen pillanattól kezdve a csavaranyának az oldási irányban való legkisebb további elforgása a csavaranya menetei és az (1) és (2) részek menetei közötti beékelődést idézi elő. Minthogy a (2) résznek igen csekély eltolódása hatékony beékelődést hoz létre, úgy a csavaranyának ezen csekély eltolódása folytán létrejött oldódása az egymással összekötendő részek között semmi esetre sem hozhat létre szabad hézagot. Ha az arra hivatott egyén a csavaranyát meg akarja oldani, úgy csakis a (2) fölületet kell azon helyzetben megtartania, melyben az a csavaranya ráhelyezésekor volt, vagyis azon helyzetben, melyben a (3) és (4) fölületek egymással érintkeznek. A (2) résznek ezen rögzítése egy csavarhúzó segélyével történik, melyet a (7) hasítékba helyezünk, a csavaranyát pedig a szokott módon levesszük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Véletlen folytán meg nem oldható és rázkódások által önműködőlég záródó csavaranyakötés, jellemezve két rézsútosan elmetszett és a metszési fölületekkel egymásra támaszkodó részből álló csavarrúd által, mely részek egymáson való eltolódása következtében a részek csavarmeneteinek kölcsönös eltolódása következik be, miáltal az anya a megoldás ellen biztosíttatik. 2. Az 1. alatt védett csavarkötés egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy csavarrúdja a meghosszabbított csavaranyán belül lévő és két rézsútos fölületet képező rézsútos vágás által két részre van osztva, melyek egyike a csavarrúd tengelyétől oldalvást lévő (5) kivágással van ellátva.
