53292. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasbeton gerendák előállítására

— 2 — nak elhelyezve, hogy mindkét hosszoldalukon egyenlő szélességű üres terek, továbbá két-két szomszédos mag véglapjai között is egyenlő nagyságú hézagok maradjanak. A (d) magok (6. ábra) vékony bádogból készült szelvényű szekrények alakjával bírnak, amelyek úgy helyeztetnek el, hogy nyitott oldaluk lefelé nézzen. Hogy a (d) magok és az (a, a', a") hosszfalak közötti hézagok a minta egész hosszában állandó szélességgel bírjanak, a magok alsó oldalain egyenlő széles (d', d") peremek vannak kiképezve, amelyek a minta hosszfalaihoz támaszkodnak (4. ábra). A betont csekély nyomással a (d) magok ós az (a, a', a") deszkafalak közötti, fölfelé fokozatosan bővülő hézagokba csömöszöljük és eközben vasbetéteket ágyazunk a masszába pl. a 10—12. ábrákon látható (o) pálcákat vagy élükre állított (m) szalagvasakat, amelyeknek beágyazása a beton bevezetése alatt történik. Az így kapott betongerenda, mint az 1., 2. és 4. ábra mutatja, teknőalakkal bír és az (1) fenéklapból, továbbá a (2, 3) oldalfalakból, a (4) végfalakból és több közbenső (5) harántfalakból áll, mely utóbbiak egymástól egyenlő távolságban feküsznek és a gerenda szilárdságának fokozására szolgálnak. A cement kötésének befejeztével, vagyis a hőmérséklet szerint 12—24 óra múlva a minták szétszedetnek és a gerendák megfordíttatnak, hogy a magok kivehetők legyenek mire a gerendák a raktárba helyezhetők, ahol a fölhasználás idejéig maradnak. A magok kivételének megkönnyítésére a vékony bádoglapoknak az a tulajdonsága van fölhasználva, hogy [rugalmas alakváltozásra képesek. A magok véglapjai ennek folytán az (e, f) oldalfalakkal (6. és 7. ábra) nem egy darabból készülnek, hanem két (r, s) lemezből állanak, amelyek egymást részben átfödik ós amelyek közül az első az (e) oldalfallal, a másik pedig az (f) oldalfallal készül egy darabból. A (d) mag egész hosszán egy (g) rúd nyúl végig (5—9. ábrák), amelynek végei egyfelől két (t) kar útján az (r) véglapokkal, másfelől pedig két (u) kar útján az (5) veglapokkal vannak összekötve. Ezen berendezésből következik, hogy ha a (g) rudat kézi erővel a 6. és 9. ábrán látható nyilak irányában fölnyomjuk, akkor az (e, f) oldalfalak kifelé szoríttatnak azon helyzetbe, amelyet a masszának a mintába való öntésekor el kell foglalniok. Ha ellenben a (g) rudat a 7. és 8. ábrán látható nyilak irányában lehúzzuk, akkor az (e, f) falak hajlékonyságuk következtében egymáshoz közelednek és a betonmasszától elválnak úgy, hogy a mag könnyen és gyorsan kivehető a gerendából. Ugyanez történik az (r, s) végfalaknál is, amelyek magukba hagyva (8. ábra) vagyis a (g) rúd legmélyebb helyzetében kissé befelé hajolnak. Ellenben ha a (g) rúd a 6. és 9. ábrán látható nyíl irányában fölfelé van nyomva, akkor a rúd végei az (r) és (s) falak belső oldalaihoz feszülnek és ezen falakat kifelé szorítják. A gerendákat a felhasználás helyén úgy rakjuk össze, hogy hosszanti (h) éleik, amelyek a 10. ábra szerint lefelé vagy a 11. ábra szerint fölfelé lehetnek fordítva, egymás mellett feküdjenek, minek következtében a gerendák között ékszelvényü (k) hézagok keletkeznek, amelyeket cementtel vagy más hasonló anyaggal töltünk ki, hogy a mennyezet szilárdságát ezzel is biztosítsuk. A mennyezetnek a 2. ábrán látható kiviteli alakjánál minden két szomszédos betongerenda közé egy trapéz szelvényű (i) faléc van helyezve, amely a betongerendák egész hosszán végignyúl. A falécek (j) kapcsokjsegélyével egy fémrácsot tartanak, amelyen a tulajdonképpeni gipszvakolat nyugszik. Magától értetődik, hogy a találmány nem szorítkozik a gerendáknak a föntebbiekben leírt és a rajzon föltüntetett kiviteli alakjaira, amennyiben a találmány keretén belül számos változás tehetséges. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás vasbetongerendák előállítására, jellemezve azáltal, hogy a normális víz-