53270. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kismértékben csillapított gyors elektromos rezgések létesítésére

— 2 — csolt beállítócsavar és (d) a rézből vagy ezüstből álló bevonat. Az 1. ábrán látható foganatosítási alaknak az a hátránya, hogy az aránylag nagy lemezeket nehéz egymástól egyenlő, igen kis távolaágban tartani. Kitűnt továbbá az is, hogy a szikrák jóval egyenletesebbek, ha a szikrapálya egy pontjához sem juthat levegő, minek oka többek között valószínűleg az is, hogy akkor az elektródák csak igen kis mértékben oxydálódnak. Ennek megfelelően a találmány további tárgya az is, hogy az elektródákat egymáshoz szorítjuk és szigetelő betétek egyidejű alkalmazása mellett egymástól bizonyos távolságban tartjuk, a szikra teret pedig többé-kevésbbé légmentesen elzárjuk. j Ily szikrapálya foganatosítási alakja példaképen a 3. ábrán látható, hol (a) az elektródákat, (e) az ezek között elrendezett szigetelő anyagból, pld. csillámból vagy sajtolt forgácsból álló gyűrű, mely a (b) szikrateret kifelé légmentesen elzárja, (f) az alsó elektródával összekötött kengyel, (g) egy nyomócsavar, mely a fölső elektródát az alsóra szorítja. Az (e) gyűrű egyidejűleg arra is szolgál, hogy az elektróda lemezeket egymástól bizonyos távolságban tartsa úgy, hogy ez az egész fölületen állandó legyen. A 3. ábrán látható foganatosítási alaknak azonban az a hátránya, hogy a szigetelő anyagot a szikrák elpusztítják, minek következtében a szikratérben káros égéstermékek maradnak hátra és az elrendezést csakhamar elpusztítják. Ezt a hátrányt akként szüntetjük meg, hogy az elektródák távolságát a szigetelő gyűrű szélein nagyobbra vesszük, mint a szikratérben, mi a szigetelő anyagot az elégés ellen hathatósan védi. Erre például a 4. és 5. ábrán látható foganatosítási alakok szolgálnak. A 4. ábrán (a) az elektródák (e) a szigetelőgyűrű, (i) az elektródákban kiképezett hornyok. Az 5. ábrán a hornyot az egyik elektróda megfelelő kiképezése létesíti. Mindezeknél a foganatosítási alakoknál lényeges, hogy minden éles élt elkerüljünk. Igen fontos továbbá az is, hogy az elektróda közepén a szikrapályát hosszabbítsuk, úgy, hogy a szikra nyaláb gyúrűalakúvá váljék. Eme nagyobbításnak az éleknél alkalmazott nagyobbítástól eltérően nem kell tetemesnek lennie, és pld. elégséges, ha azt lesmirglizéssel létesítjük. Igen nagy szikrapályánál célszerű, ha a lemezeket nem teljes, hanem gyűrűalakú lemezek gyanánt képezzük ki, mint az a 6. ábrán látható. A találmányunk szerint kiképezett szikrapálya már tetemes rezgési energiának üzembiztos módon való előállítását teszi lehetővé. Ily esetben azonban csakhamar elértük azt a hatást, melyet elektromos és gyakorlati í követelmények szabnak meg úgy, hogy az ily szikrapályával fölszerelt jeladó hatáskörének sugara alig volna 50—100 km.-nél nagyobb, mi gyakorlati célokra elégtelen. Hogy a rezgésalakjában kisugárzott energiamennyiséget ezen a határon túl fokozhassuk, találmányunk szerint több föntebb leírt szikrapályát kapcsolunk láncolatosan. A 7. ábrán ily kapcsolási elrendezés látható. Mig a 8. ábra szerint az elektródalemezek hátsó fölületeikkel akként fekszenek egymásra, hogy a szikra átmenetre az elektródáknak csak egy-egy fölülete szolgál, addig a 9. ábra oly további javítást ábrázol, mely abban áll, hogy szemben fekvő oldalai között köztartók vannak elhelyezve úgy, hogy a lemezek mindkét oldala (a két szélső kivételével) ható elektróda gyanánt szerepel. Míg az egyszerű szikrapályáknál a szikra által fejlesztett hő közvetlenül vezethető el, ez a láncolatosan kapcsolt szikrapályák belső lemezeinél lehetetlen, miért is ezek meg nem engedhető módon melegednek föl. Ezért a találmány szerint hűtő testeket is alkalmazunk, melyek vagy az elektródapárok között vannak alkalmazva, vagy pedig — kisebb szikrapályáknál — az elektródákkal kapcsolt hűtő bordákként vannak kiképezve. Három ily foganatosítási alak példaképen a 10—14. ábrán látható. A 10. és 11. ábra