53249. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fa szárítására

A kibocaatószelepek eközben lassanként ismét kinyithatók, de a nedvességtartalmat most is állandóan teljes nagyságában kell fontartani. Ha ezen idő alatt a nedvességtartalom csökken, ez annak a jele, hogy vagy a fa már elég száraz, vagy a kiboísátószelepek túlságosan nyitva vannak. Hogy megállapíthassuk, hogy a fa már elég száraz-e, a kamrából gyorsan egy próbadarabot veszünk ki; amíg a próbadarabot megvizsgáljuk, elővigyázatból ajánlatos, hogy a gőzpermetezőt ismét bekapcsoljuk, hogy a kararában a nedvességtartalmat ismét a régi nagyságra állítsuk vissza. Az ötödik nap végén vagy már előbb aszerint, amint a nedvességtartalom előnyösnek mutatja, a kamrában lévő fából próbadarabot kell kivenni. Ha a próba nem mutat a fában hasadást, a fa belseje elég száraz. Most a fűtőcsövekbe, valamint a permetezőcsövekbe, ha ezek a próbavétel közben nyitva voltak, való gőzbevezetést megszüntetjük és a levegőbebocsátó tolattyút nyitjuk ki'úgy, hogy az (s) és (sl) levegőcsöveken lassanként levegő hatolhat be. Ennek következtében a hőmérséklet lassanként 38— 5ü C fokra, átlagban körülbelül 44 C fokra sülyed, a ía megfelelően lehűl és belőle a nedvesség a fölületén való elpárolgás által eltávozott. Az említett föltételek mellett a lehűlésnek és a fölületi nedvesség elpárolgásának a fűtőcsövekbe való gőzbevezetés megszüntetésétől számított körülbelül 24 óra alatt kell végbemenni, ami az összes időtarmot 6 napra egészíti ki. Ezután a kemence ajtaját kinyitjuk ós a fával telt kocsit kiszállítjuk. A fát előnyösen körülbelül 48 óráig a levegő hatása alá vetjük, míg teljesen a külső hőmérsékletre le nem hült, mire a fa földolgozása kész. Ha a fa a levegőn való száradás következtében nagyobb mértékben száradt meg, mint azt előbb föltételeztük, a kemencében való szárítás még rövidebb időt vesz igénybe. Különböző méretű vagy különböző nemű fák természetesen különböző hosszú ideig kezelendők. Ha a szárítást folytonos üzemben végezzük, tehát ha a szárítandó fával telt egy vagy több kocsit a kemence bevezető ajtaján beszállítunk és ezzel egyidejűleg készre szárított fával telt. megfelelő számú kocsit a kemence kivezető ajtaján kiszállítunk, a kemencét a (g) redőnyfal lebocsátása által két kamrára osztjuk. Az első kamrát ez esetben előmelegítő kamra gyanánt használjuk. Ezen előmelegítő kamrában a fát előbb körülbelül 60 C foknál a bepermetezett gőzzel kell kezelni, míg a nedvességtartalom 60—90%-ra vagy még tovább növekedik. Ezen előzetes gőzpermetezésnek célja az, hogy a levegőt lehetőleg nagy mértékben, sőt a teljes telítési fok eléréséig nedvességgel töltsük meg, hogy a fa a nagy hőmérséklet következtében esetleg fölületén meg ne száradjon. A gőzbevezetés és egyáltalában a kemence egész üzeme közben a fűtőcsövekben, mint előbb, gőz áramlik és az összes ajtók és levegöbebocsátó csövek lehetőleg jól tömítendők; az előmelegítő karara kibocsátó szelepei félig nyitva vannak. Ha a gőzpermetező 15—20 percig működött és a nedvességmérő közel 90%-ot mutat, a fűtőcsövekbe bocsátott gőz mennyiségét csökkentjük úgy, hogy a nedvességtartalom körülbelül 90%-nál állandóan megmarad. Ezután a hőmérsékletet lassan emeljük, míg végül 24—48 óra múlva arra a fokra nem emelkedik, mint a főkamra bevezető végén a válaszfalon túl fönnálló hőfok. Minthogy az előmelegítő kamra kétszer annyi kocsirakományt képes befogadni, mint amennyi egyhüvelykes tölgyfa egy nap alatt megszárítható, minden egyes kocsirakományt 48 óráig előzetes szárítás alá vetünk. Körisfánál, amerikai hársfánál, nyárfánál és az összes puhafáknál az előszárítás időtartama körülbelül 24 órában állapítandó meg ; ezen puhafák szárításánál tehát a főkamrából épen annyi kocsi szállítandó ki, mint amennyi az előmelegítő kamrába van helyezve úgy, hogy ez utóbbi kocsik a főkamrába mindnyájan átszállíthatok. Ha azonban oly tölgyfát kell szárítani, melynek keresztmetszete az említettnek kétszerese, minden második napon